Esz in Wonderland

elegem van

2011-09-22T03:29:00.001-07:00

Mostanság nem úgy mennek a dolgok, mint szeretném. Legalábbis nem olyan egyszerűen, mint azt én elvárnám, és persze érettségi évében ez így normális, csak akkor is teljesen szét vagyok esve. Néha rám jön a pánik, és nem tudom, mit csináljak, nem tudok segíteni magamon, meg más sem nagyon. Mindegy. Csak már elegem van, hogy mindenki mindent jobban tud, és én vagyok a hülye, ha valami nem megy, vagy valamiből problémát csinálok. Legutóbb azért lettem lecseszve, mert kijelentettem, hogy nekem most nincs időm szerelmesnek lenni, megkaptam, hogy ne legyek ilyen, mert majd jön valaki, aki miatt meggondolom a dolgot, de ez egy bazi nagy hülyeség, ez nem meggondolás kérdése, tényleg nincs se erőm, se időm ilyenekkel foglalkozni. Én vagyok persze a hülye, mert nincs éppen pasim, pedig ez a világ legfontosabb dolga, hát persze… megint lehet, csak én vagyok eltévedve.
Olyan, mintha bezártak volna egy icipici szobába, fülledt a levegő, alig tudok lélegezni, és valaki folyton dörömböl, hogy menjek ki, de nem tudok, mert bent kell maradnom, legalábbis egy ideig még igen.
A másik a szalagavató, aminél megint én vagyok segg, hogy nem akarok hercegnősen kinézni, meg nekem nem olyan fontos, és amúgy is… miért nem vagyok lelkesebb. Szerintem fölösleges, mondhat bárki bármit, de nekem ez az egész egy olyan cécó, amire kár időt pazarolni, mégis fogok, mert ez az elvárt és kötelező. Vagy hatvanszor fogok még év végéig kiborulni, és remélem, hogy a barátok bírják majd szusszal, mert szükségem lesz egy kis segítségre.

most

2011-09-05T11:49:00.000-07:00

Az van, hogy semmi időm sincs, semmire sem. örülök, ha aludhatok valamennyit, utálom ezt az érzést. Utálom, hogy döntenem kell, hogy érettségiznem. Nem szeretem, sőt... gyűlölöm ezt az egészet.

blogolás

2011-08-11T04:13:00.000-07:00

megígértem magamnak, hogy majd írok... sűrűn. Nos, ez nem úgy jött össze, mint vártam... sosem úgy jön össze. De se baj, mert úgyis csak az számít, hogy most írok, meg néha rám jön. Nem arról van szó, van mondanivalóm, csak nem tudom. Sosem jutok el odáig, hogy le is írjam. Valahogy nincs erőm összeszedni a gondolataimat... stb. Nehéz. Mindegy, majd igyekszem, mert nekem is csak jó, ha kiírhatom magamból a történteket. ^^

yayayaya

2011-07-06T14:20:00.000-07:00

cirkusz. csak kezdd elírni.

ironikus vagy, baba,csak nem veszed észre,

mert a véredben van.

milyen fa? kutass, édesem!

atlantisz. mondták már, hogy gyere be?

ez nem krimi.

mindidg azt reméltem... sokra viszem.

a holló a háztetőre szállt!

lady hope is back...

2011-07-05T05:52:00.000-07:00

Új kinézetet kapott a blog, most már nem lehet kommentálni a helyzetet, viszont lehet chatelni, és amúgy is, szerintem nagyon kis pöpec lett. Remélem, nem fogom elhanyagolni, mint ahogy szoktam, csak mert van rá esély, hogy megtörténik, nekem van rá hajlamom. Mindegy. Majd próbálkozok. A képek még alakulnak, csak jelenleg nincs nálam képszerkesztő, de ha sikerül hazajutnom, esetleg be is fejezem, látszódni fog, miért Lady Hope. :D
Mindegy, csak gondoltam... ezt még leírom. Más... leszokok a csillagokról, mert az ehhez a sablonhoz nem illik.

mood/hangulat: kreatív
song/zene: panic at the disco - let's kill tonight

régen volt...

2011-07-04T16:51:00.000-07:00

Szörnyen régen írtam, és még csak nem is értem az okát miért volt ez. Pedig megígértem, hogy írni fogok, leginkább magamnak, ez lett volna a bizonyítéka annak, hogy képes vagyok valamit kitartóan, és hosszan csinálni. Hát nagyon úgy néz ki, hogy ez nálam nem nagyon működik, pedig milyen jó lett volna, ha sikerül.
Azóta csak ezernyi új elkötelezettségem lett, ezernyi új dolog, amit nem akarok lemondani, mer én arra képtelen vagyok, majd elhanyagolom, ahogy szoktam. Megint lezártam egy évet, itt a nyár, és még nem érzem totális bukásnak, pedig az előszele már meg van. Fura, sosem bírtam ide írni, bármiről is volt szó, olyan idegennek tűnt, de most... ide sokkal könnyebben írok, mint bárhova máshova. Persze ez is csak valami kivételes dolog lehet, mert nincs az az isten, hogy nekem ez hosszú távon működjön, nálam az nem ismert fogalom.
Megtehetném, hogy most azt mondom, majd többet írok, de csak magamat verem át.
Őszintén? Nem akarom, hogy bárki, bármit tudjon rólam. Nekem nehéz lenne feldolgozni, aztán kitudja. Még akár sikerülhet is, hogy itt írogassak hosszan az eltelt időről, arról, hogy mit érzek, esetleg gondolok. Csak mert én igazán sok mindent gondolok.

Jut is eszembe... befejeztem a Gemma Doyle trilógiát, imádtam, és szörnyű, hogy vége van, de kezdem feldolgozni. Ki gondolta volna, hogy a harmadik rész még jobb lesz, mint az első kettő, de sikerült. Működik.

Mood/állapot: kreatív

Song/Zene: Joseph Gordon-Levitt - I don' want to live on the Moon

i'm just a little girl lost in the moment

2010-08-24T15:49:00.000-07:00

Sok minden történt velem mostanság. De nem hiszem, hogy ez bárkit is érdekelne. Mármint... én nem nagyon tudom, hogy abban mi az érdekes, ha elmondok olyan -számomra akár fontos dolgokat- amit amúgy csak én értek... bár legtöbbször csupán erről van szó.

Néha azt hiszem, hogy csak én értem önmagam, aztán meg, hogy mindenki ért, csak én nem... én... olyankor össze vagyok zavarodva. Egyszer valaki azt mondta, hogy csak össze van törve a lelkem, de mégis mitől? Sosem vigyáztam rá kevésbé, mint mikor annyira fáj... ez sem volt teljesen értelmes. Van, mikor arra ébredek, hogy nem érzem magam jól, utána elmúlik... öt perc, és már nevetek.

Mostanság rengeteg filmet néztem meg. Csomó horrort, és vígjátékot, meg akciófilmet, meg romantikus... vagy épp egy igazi klasszikus filmet...
Voltam Balcsin... meg TW-táborban... vagy min xD Jó volt. *-* Annyira kár, hogy vége. :/

Megint rosszul vagyok. Valahogy... mindig rám tör ez a önutálat. Annyira küzdök ellene... de nem mindig megy. Néha azt hiszem, hogy magammal harcolok.
Volt már olyan érzésem, minta... egyedül magamat próbálnám legyőzni, mintha mindig magammal küzdenék... De lehet, hogy csak azt akarom hinni, más vagyok, mint a többiek. Nem akarok tucat lenni, nem akarok egy címkét sem, ami ki mondja... ez vagyok én. Én azt akarom, hogy mindenki lássa, hogy különleges ember vagyok. Pedig, ezt én sem hiszem el magamról. Talán csak az elhatározás kéne... és meg is lennék.

Írnom kéne. Néha vannak gondolataim... szeretném ha tudnék róluk írni, ha már beszélni nehéz... :/
Változtatni fogok a dolgokon, mert igenis értékes ember vagyok... és ezt hamarosan őszintén fogom kimondani.

Mood/állapot: szomorú... eltévejedett
Song/Zene: Prodigy - Invaders Must Die (link)

the best of us can find happiness in misery

2010-07-29T15:10:00.000-07:00

Hűűű, de nagyon rég írtam. Hiányzott, de annyira nem, hogy írjak is, igen... el lehet képzelni.

Szenvedek, próbálok kitörni az átlagos hétköznapokból. Mindent megteszek azért, hogy picit élhessek. Nem mindig jön össze, de az esetek többségében működik a taktikám.

Találkoztam P-vel, és irtó jó volt. Beszélgettünk órákon át, és azt hiszem, hogy néha ez hiányzik nekem. H nincs a közelben, meg vele leginkább hülyülünk, szóval... most nem beszéltem vele egy jó ideje. P maradt, akivel már nagyon-nagyon rég nem találkoztam, így már időszerű volt egy találkát összehozni. Kiadtam magamból minden hülyeséget.

Utána B-vel és R-rel mentünk volna zpbe, de végül maradt a gyrosozás, hülyülés, séta meg miegyéb. Aztán pedig B-nél aludtam. Néztünk Ten Inch Herot és Moulin Rouge-t. Komolyan nagyon jók, annyira tetszett mind két film. *-*

30y koncert. Öhmm. Jó volt. Aztán hülyültünk, mert mert... mostanság L-lel nagyon jól kijövök, igazából ő az egyetlen, akivel lehet nyaralni, szórakozni, igazán mulatni. Mármint, persze mással is tudok, de így a közvetlen baráti társaságban, amiben elméletben élnem kell. Ez nem bántás, mert máskor meg másra van szükségem, de ez a nyár, csodálatosnak kéne lenni.
Nagyon jó volt, hazafelé P-vel és L-lel szenvedtünk, beszélgettünk, szórakoztunk... majdnem nem jutottunk haza.

Megint élménybeszámolósat írtam? annyira tudom utálni az olyat... :S Nem baj, legalább nem estem mély depresszióba, ahogy máskor szoktam, lehet örömködni. Tudjátok, az a büdös nagy helyzet, hogy nem tudom miért írok blogot... Nem nagyon szeretek írni, néha tehernek érzem, néha imádom, hogy van nekem. Elég fura, de így van.
wtf?! valaki meg tudja mondani, hogy tudok önbizalmat, oldottságot szerezni... lehetőleg az alkoholt lőjük ki, nem lenne szerencsés, ha egész évben részeg lennék, csak mert önbizalmat akartam. Más? Semmi? Csodás!
Fogalmam sincs mit fogok magammal kezdeni. Rémisztő ez az állapot.
Jövő ilyenkorra kell nyári munka. Ezt tudom.

Mood/állapot: összezavarodott
Song/Zene: FOB - This ain't a scene, it's an arms race (link)

one more sad mornin' and happiness

2010-07-07T10:12:00.000-07:00

Az utóbbi pár héten valahogy nem volt erőm írni. Furcsa, hogy néha rám jön az írhatnék... legyártok vagy hat bejegyzést, és nem is érzem soknak, aztán hetekig nem írok... nem is hiányzik, hogy leírjam a dolgokat. De minden hónapban eljön az a pillanat, amikor egyszerűen úgy érzem, hogy teljesen kiakadok, ha nem írok le néhány dolgot.

Sokminden történt velem mostanában, azt hiszem már-már annyi, hogy egy bejegyzés nm is lenne elég. Nagyon jó időszakot éltem át.

Úgy volt,hogy néhány barátommal elmegyek Balatonra, eltöltünk pár napot, elvagyunk... nem jött össze... meg kellett beszélnünk egy új időpontot, mert nem volt túl meleg arrafelé, ahova mentünk volna. A balatonozás helyett viszont minden nap más-más dolgot csináltam... barátaimmal. Voltam teaházban, aztán elmentemmoziba. A feliratos-3ds-film örök élmény marad azt hiszem.

Ezek után más barátaimmal mentem teaházba, utánaegyik barátnőm nálam aludt. Szülinapja volt, úgy döntöttünk, hogy sorozatozunk, megnéztük a VD elsőrészét szinkronosan...khmmm. valami szörnyedet, hogy mennyire eltudták rontani. Odaátoztunk az este további részében, iszonyat jó volt, vagy hatvanszor láttam már az első évadot, de barátokkalnézni egészen más, mint egyedül.

Elkezdtem nézni a Harper szigetet... még nem értem a végére, de azt hiszem, hogy ki kell mondjam... rettegek. Annyira félek, hogy meghal benne Katie Cassidy... :( XD Neeeeem. Nagyon bírom, csak egyedül nagyon para. Napokig nem aludtam sötétbe, de nem ezért... este alegjöbb MSN-ezni.

Újra Alvin koncert!!! *-* annyira jó volt, minden alkalommal nagyon élvezem. L-lel megbeszéltük, hogy majd megyünk még 31-dikén is, mert nem lehet, hogy kihagyjuk. Meg majd megyünk ide-oda. Szeretném kiélvezni a nyaram.

Megnéztem az Eclipse-t. Nem volt rossz, sőt igazából talán ez volt a legjobb az összes film közül. Jók voltak a harcjelentek... bár még mindig elég Bella ellenes vagyok. Egyszerűen nem tudom felfogni ép ésszel, hogy hogyan lehet ennyire rajongani érte. Edward meg a másik, akit nem bírok, de nem számít,mindettől eltekintve, igazán jó volt. Tetszett. Könyvben is ezt bírtam a legjobban az összes rész közül,és bármennyi hibát is látok mind a filmekben... mind a könyvekben, mégis meg van a maga varázsa, ahatása, és ettől nem lehet eltekinteni. Szerethető dolog, az más kérdés, hogy nekem már nem olyan dolog, amiért rajongni lehet... túl sok helyen tudnék belekötni... meg aztán az sem hazsnál, hogy utálom a főszereplőt xD... de meg van a maga szépsége ennek a dolognak is, és nem bánom, hogy megnéztem... ^^

Most Balatonon vagyok. Élvezem. Már nagyon kellett, hogy egy kcisit elszakadjak a várostól... már kezdett leszívni a folytonos meleg, a vízhiány. Itt viszont most jó Oké, nem tudok annyi mindent csinálni, de mégis...jól vagyok. Jó vannak pillanataim, amikor újra meg újra összeomlok lelkileg, de egészen jól elvagyok.

Mood/állapot: örömködő

Song/Zene: Demi Lovato - Remember December

whííí.

2010-06-17T02:49:00.003-07:00

Ezt még meg akartam mutatni!

Valamelyik nap elmentem egy hotelhez néhány ismerőessel, azért, hogy képet szerezhessek néhány amerikai színésztől, akik épp a Monte Carlo című filmet forgatták itt, Magyarországon.

Hihetetlenül jó volt, sokat kellett várni, de megérte.

Nagyon kedvesek voltak. Cory tök jót beszélgetett velünk, Luke pedig megköszönte, hogy elmentünk és bocsánatot kért, hogy ennyit kellett rá várni. Katie megkérdezte, hogy hogy vagyunk, pedig látszott rajta, hogy már nagyon fáradt. Mind a hárman nagyon-nagyon kedvesek voltak, szóval megérte a várakozást!^^

az alárírások:

Jah, tegnap voltam ballagáson. Régi sulimban volt, a húgom ballagott. Furcsa volt újra bemenni oda. Már egészen elszoktam attól a külnös érzéstől, ami mindig elfogott, ha a kapun beléptem. Olyan jó volt újra látni a ballagási forgatatgot, egészen más, mint a gimnáziumban. az általános iskola is merőben más hangulatot idéz, int a középiskola, de az nem azt jelenti, hogy a gimnázium rossz, csak más, egészen távolibb, nem olyan családias, nehezebb önmagamként létezni benne, vagy mi a fene. :D

Mood/állapot: vidám
Song/Zene: Owl City - Firefly (link)

a little sunshine in my life

2010-06-13T13:30:00.000-07:00

Most egy kicsit úgy érzem, hogy rendben vannak a dolgaim. Tudom, hogy merre megyek, és ez az irány megnyugtató, bár nem túl tiszta, de mégis. Vannak terveim, álmaim. Tudom, hogy mit akarok csinálni, már csak az igazi megvalósítás hiányzik az életemből és az, hogy elfogadjam önmagam, hogy rátaláljak magamra, hogy szeressem azt, aki vagyok. Ezt a nyarat arra akarom áldozni, hogy megújuljak, hogy megismerhessem ömagam, hogy egy kiegyensúlyozottabb ember válhasson belőlem.

Kikészít ez a meleg... -.-'

Mostanság újra elkezdtem sorozatozni.

Úgyhogy Glee, VD (L) *-*

később majd még jövök valami mással is. :)

Mood/állapot: bolondosan ábrándos
Song/Zene: Glee - 4 minutes (link)

please don't let me hit the ground -

2010-06-05T12:31:00.000-07:00

Életem legszörnyűbb pár napját éltem át, agyon összejöttek mostanában a dolgok és ez a hétközepén egy utolsó rúgással tetőzött, azután pár napig bőgtem, volt időm, mert beteg vagyok, aztán nem volt más dolgom. Aztán beszéltem néhány emberrel, akik megnyugtattak, akik tudatták, hogy szeretet van és, hogy nincs gáz. Most úgy ahogy lezártam mindent, de nem szeretném, ha ez a seb újra felszakadna, mert soha nem utáltam magam ennyire ezelőtt.
Innentől vége, szeretnék tényleg boldog lenni, szeretném, ha végre lenne elég önbizalmam, nem akarom, hogy ez még egyszer megtörténhessen. :)
Most már tudom, hogy ki fontos nekem, és ki nem. Kell néha egy-egy pofon az élettől ahhoz, hogy aztán boldog lehessen az ember, nekem ez most az volt, és remélem, hogy tényleg boldog leszek ezután.

Mood/állapot: most már reménnyel teli

Song/Zene: Temptation - Moby (link)

a jó irányba?

2010-05-29T04:58:00.000-07:00

Az utóbbi időben újra kezd minden rendbe jönni, legalábbis alakulgatnak a dolgok.

Voltam Alvin koncerten és valami fergetegesen jó volt, imádtam. Annyira várom már a nyarat, hogy végre ne kelljen folyton tanulni, végre megszabadulhassak minden nyomasztó dologtól (érheted ezt személyekre is :P).

Apropó tanulás. Most kellett kiválasztani a fakultációkat, én meg döntöttem. Biológia és Angol. Igen, tudom, hogy nem nekem való a biosz, de egyre jobban kezdem megszeretni, és eddig úgy néz ki, hogy a jövőben még szükségem lesz rá. Az angol meg... nagyon szeretnék tényleg jól tudni angolul, de ez még nincs így, úgyhogy ez az oka, hogy jelentkeztem. Olaszra is akartam, de ez a kettő is sok lesz, az olaszra majd máshogy fogok ráhajtani.

Aztán... Lehet, hogy sikerül szereznem gitárt. Jajj, de jó lesz. *-*

Jövő héten Balaton.(L)

és képek :$

Mood/állapot: energikus (mégmindigxD)
Song/Zene: Charlie(issocoollike) - Duet with myself (link)

Egy nap felkelek, és jól leszek! :P

2010-05-08T09:32:00.000-07:00

Azt hiszem, hogy nem vagyok teljesen jól, de van változás. Tudom, hogy mitől lennék jól, már csak tennem kell érte. „Szeretnék más lenni”, korábban ezt írtam, de igazából nem, szeretnék önmagam lenni. Azt mutatni, aki igazán vagyok.

Rájöttem, hogy nem tudok kitörni a már megszokott maszkom alól, mert nem hagyják, egyszerűen elvárják tőlem, de én ebbe belefulladok. Szeretnék kipróbálni új utakat, mert én ebbe az életbe rosszul vagyok. Ha nem vagyok boldog azon az úton, amin elkezdtem járni, akkor szerintem lépnem kell más irányba, hogy boldog és kiegyensúlyozott lehessek. Nem akarok tovább hallgatni az érzéseimről, vagy az álmaimról.
**Szeretnék lefogyni pár kilót (sok kilót), tudom, hogy mások szerint hülye vagyok, hogy ilyeneket mondok, de ha én nem érzem jól magam a bőrömben, akkor tennem kell érte, hogy ez változzon.
**Szeretnék megtanulni gitározni, nincs pénzem gitárra, de annyira vágyom arra, hogy zenélhessek, hogy gitározzak. Azt hiszem, hogy a zongorázást is folytatom.
**Szeretnék megtanulni animációt készíteni, és szeretnék egy gyönyörű oldalt csinálni magamnak.
**Fel akarom venni P-val újra a kapcsolatot, szeretném újra éleszteni a barátságunkat, mert nagyon hiányzik.
**Szeretném a nyaramat hasznosan eltölteni, és tök jó lenne, ha a barátaim tényleg elmondhatnák, hogy ismernek.

Voltam The Grenma koncerten és állati jó volt. Annyira nagyon imádtam ott lenni. *-*
Aztán jön az Alvin koncert, azt is nagyon várom már, csak az új számokat kell addig betanulni, hogy majd ott üvolthessük. (L) :D

Mood/állapot: energikus
Song/Zene: The Grenma - Enyém az utolsó szó (link)

i'll be okay

2010-02-18T10:15:00.000-08:00

Nem vagyok jól. Megint.
Annyira elegem van mindenből, és mindenkiből. Azt hittem, hogy a hét végéra jobb lesz, de nem… minden csak rosszabb. Mindenkit jobbnak látok, mint magamat. Próbálok jól lenni, de egyszerűen nem megy. Mindenki csak azt hajtogatja, hogy ne legyek rosszul, hogy ne legyek ilyen búval baszott, de ez nem így működik. Egyszerűen nekem nem mindig sikerül boldognak lenni. Sőt… az esetek 90%-ban nem megy. Ezt nagyon sajnálom, de nem vagyok képes másképp működni.
Úgy érzem, összecsapnak a fejem felett a hullámok. Nem bírom. Kicsit olyan mintha hatvanan rugdosnának össze-vissza pusztán szórakozásból.
Senki nem ért. Még csak meg sem próbálják. Valaki meg sem látja a szomorúságot a szememben. Lehet, hogy csak az a baj, hogy nem vagyok elég nyitott, nem mutatom ki eléggé, ha rosszul vagyok. Ennyire komoly a baj? Néha úgy érzem, sosem lesz jobb. Valami óriási nagy baj lehet velem.
Pénteken… csak sírtam és sírtam. Másnap már egész jó lett.
A hétvége elszállt pontosan úgy, ahogy mindig is szokott. A semmit tevés nem túl jó dolog, de én képtelen vagyok ezen változtatni. Csak szenvedni tudok?
Hétfő. Kiderült, hogy tudok angolul. Az évfolyamon a legjobb csoportba járok, most meg megírtam az egyik legjobb dolgozatot. Ettől még nem érzem magam jobban, de megteszi.
Kedd. Tropicarium. Jah, jó volt, csak… most mit mondjak? Nem álmaim helye. Érdekes, csak kicsit elcsépelt, pont úgy, mint az állatkert. Azt is jó megnézni, de különösebben nem dog fel. Visszafelé egész jó volt. Ültem a buszon, és végre újra úgy éreztem, mintha minden rendben lenne. Csendben ültem és hallgattam a zenét, közben pedig felszállt egy srác és velem szembe oldalra ült le. Elkezdett valakivel beszélgetni, felteszem a haverjával, és közben felém nézett. Amikor odanéztem akkor is csak bámult, ez persze engem zavarba hozott. De jó volt. Kifejezetten jól esett, jót tett az önbizalmamnak. Aztán leszállt és elsétált, vele együtt a jó kedvem is elment.
Mostanság megint nem találom a helyem. Beteg vagyok. Egy jó erős torokfájós cucc.
semmiben nem érzem magam jónak. Ha nem lennék jó tanuló semmi lennék, de ez már túl sok nekem. Képtelen vagyok jobb lenni, vagy megtartani ezt, mert én nem vagyok az a magolós fajta, eddig ment, mert belement a fejembe, de most már kész, egyszerűen ennyi.
Annyira szeretnék táncolni, énekelni, gitározni. Annyi mindent akarok, de nem tehetem, mert nem lehet. Nincs rá pénzünk, szóval nem lehet. Néha úgy érzem, hogy belefulladok ebbe az egészbe.

De jobb lesz, mert én ezt akarom.

Mood/állapot: szomorú, összezavarodott
Song/Zene: Glee - True colors (link)

I hope i'll be okay...

2010-02-05T13:42:00.000-08:00

Beteg vagyok. Nem, azt hiszem, ez nem olyan átlagos, vírusos nyavalya. Kimerültem, teljesen leszívott a suli, meg igazából minden. Túl nagy bennem a megfelelési vágy? Csak mert azt hiszem, ez az, ami a legjobban kikészít. Emellett lusta vagyok. Ezt hívják kínosnak.

Mindegy, próbálkozom és ez a lényeg. De az már rossz, hogy túlstresszelem magam. Folyton eldöntöm, hogy márpedig én mindennek és mindenkinek meg fogok felelni, de ez egyszerűen lehetetlen.

A jövő hetem elég durva lesz, öt nap alatt kilenc doga ebből öt témazáró, mindent megteszek, de nem akarom, hogy az egészségem rovására menjen az önbizalomhiánnyal spékelt maximalizmus (már, ha van ilyen egyáltalán). Mindegy.

Annyira szeretnék változásokat, egy kicsit más akarok lenni, olyan amilyennek igazán érzem magam. De hát ez elég nehéz. Mindegy, én mostantól azon leszek, hogy változzak, méghozzá jó irányba.
Olasz verseny volt. A csapatommal nyertem. *-*

Tök jó volt, mindenből felkészültünk és tudtuk. Mert szeretem az olaszt. Nem véletlen, hogy ezt a nyelvet választottam. Annyira gyönyörű.

Azt terveztem, hogy igazán jól megtanulok olaszul, szeretném, ha jól menne, de nem csak ez, teli vagyok ötletekkel, amik csak megvalósításra várnak. Remélem, minden összejön!^^

Mood/állapot: ötletekkel teli

Song/Zene: Jason Mraz -I'm yours (link)

i'm a big big girl in a big big world.

2010-01-29T13:28:00.000-08:00

i want to dance in the rain... that is what i need.

Néha úgy érzem, hogy sok ez nekem, aztán rá jövök, hogy hülyeség, és mennyire igazam van… az egész nem ér meg annyit, hogy rágódjak rajta. Néhány napja tök rosszul voltam, de aztán valahogy megint sikerült kihevernem, lehet, hogy ez így fog menni mindig? Valószínű.
Nem tudtam nem észrevenni, hogy hét végére mennyire ki tudok merülni. Talán túl keveset alszom, vagy csak túlterhelem magam, mindegy a lényeg, hogy jobb taktikát kell választanom.

Rossz. Rossz.
Annyira elveszettnek érzem magam néha, egy-egy elveszett pillanatomban kiborulok. Nem hiszem, hogy a barátaim ezt érdemelnék. Nem tehetek róla, ha rám jön, akkor ez van… nem tehetek semmit. Úgy érzem, hogy nem vagyok önmagam. Hogy nem vagyok az, aki lenni szeretnék, aki legbelül vagyok, és ez hihetetlenül rossz érzés, mert az, hogy nem olyan vagyok, teljesen leszív.
Erről, amúgy irodalom tanárom beszélt sokat, hogy miért vagyunk mások bizonyos helyeken. Szerepeket játszunk. Mindenki olyan, amilyennek lennie kell egy adott társaságban, amilyen személyiségre szükség van. De mi van, ha nekem nem tetszik az, akinek szánnak? Én nem ilyen vagyok. Lehetnék nyíltabb, bolondosabb, mert van, ahol ilyen vagyok, és úgy érzem, hogy ez az igazi énem is. Bér ez most elég hülyén hangzik.
Néha félek, hogy senki vagyok, ha nem olyan lennék, aki velük vagyok, nem lennék. Ez is biztos tök furán hangzik, mintha tök hibbant lennék…

Mood/állapot: fáradt

Song/Zene: Rihanna - Cry (link)

How does it feel?

2010-01-09T08:56:00.000-08:00

milyen érzés másnak lenni, mint én vagyok?

Tudom, hogy ez hülye kérdés... mert ki is tudhatná a valászt, ugyebár. De akkor is. Olyan jó lenne tudni, hogy milyen másnak lenni, nem olyannak, amilyen én vagyok, vagy akinek hiszem, hogy vagyok. Ez így értelmes volt?

Jó lenne, ha néha biztos lennék a dolgokban, ha nem lenne annyi kérdés. Ha reggel nem lenne nehéz felkelni. Ha nem álmodnék furákat. Vagy ha nem esnék el folyton a jégen. Ha látnának, úgy értem, hogy azt látnák, aki vagyok. Ha magabiztos lehetnék, és kevésbé érzékeny. De akkor már nem is én lennék, ami viszont rossz.

Lehet, hogy ilyeneken sem töprengenék, ha más lennék, de... ez vagyok én.

Mood/állapot: bolondos

Song/Zene: Avril LAvigne - How does it feel? (link)

Yeah

2010-01-03T05:59:00.000-08:00

Az előző hét…
Hát igen, eléggé sok minden történt az előző héten, kezdve a mozizásnál egészen a szilveszterig minden és… igen, eléggé összejöttek a dolgok.
először is hétfőn elmentünk a húgommal moziba, meg vásárolgatni, ami valami hihetetlenül jó volt.
Most megjegyezném, hogy A hercegnő és a béka hihetetlenül aranyos egy mese, nagyon tetszett, és láttam a Fame-et is. De nem akarom most leírni, hogy hűhha. Mennyire, de mennyire jó volt, meg ilyenek, mert az volt és kész.
Aztán szilveszter előtt elmentünk még két filmre, csakhogy teljes legyen a hét. Avatar és Egyszerűen bonyolult. Az Avatar valami hihetetlen, nagyon jó, nekem nagyon tetszett, pedig azt hittem nem fog, mert nekem általában az ilyen típusú filmek nem jönnek be.
Aztán vettünk új fölsőt, meg nadrágot a szilveszteri bulira és indultunk is.
Nagyon jó volt a szilveszter, felejthetetlennek lehet mondani azt hiszem. Mondanom sem kell, utána egy egész napot végigaludtam.

B. U. É. K.

Mood/állapot: fáradt
Song/Zene: Black Eyed Peas - Boom Boom Pow (link)

most jó

2009-12-27T07:21:00.000-08:00

ohh, you are so beautiful’’

Tudom, már sokadjára változtattam meg a kinézetet, de sajnálattal kell közölnöm, hogy hát én ilyen vagyok… Nem tusom elviselni, ha nem változtathatok folyton, egyszerűen vágyom a változásra, lehet, hogy ez is olyan kényszer nálam.
Szóval most átalakítás alá kerül a blogom. Remélem, hogy gyönyörűségesre sikerül.

the road so far’’

Csodálatos volt a karácsonyom, olyan nyugis, békés, kedves… Szeretem az ilyet… nagyon.

Egyszóval mindenki boldog, még én is. Pedig erre nem számítottam. Hiszen, az egész karácsony arról szól, hogy három nap alatt a fizika törvényeinek ellent mondva látogassuk meg –lehetőleg – a család összes tagját. Tudom, hogy ez fizikai képtelenség, de nem… néhány embernek sikerül is. (nekünk nem mindig) Szóval az egész három nap, rohanás, kocsizás, utazás, ebéd, aztán egy hosszú vacsora, majd reggeli és te már megint az autóban ülsz, és valami hihetetlenül távolra készülsz, a nem tudom hányadik unokatesódhoz, hogy közöld „Boldog karácsonyt szeretnél kívánni…” Ez mind szép és jó, csak hát lássuk be fárasztó. De most azt kell mondanom megérte, mert jól éreztem magam, és nem azért, mert sok ajándékot kaptam, hanem csak… mert egyszerűen élveztem az egészet.

rebel angels’’

És igen, újra csak azt mondhatom, hogy IMÁDOM. Egyszerűen oda vagyok a könyvért. Igen, még mindig a Lázadó angyalokról beszélek. Nem is tudom, beleszerettem ebbe a világba. Bár ez a rész most sokkal rémisztőbb, mint az első, sokkal jobb is. Én szörnyen félős vagyok, ezt azért le kell szögeznem. Meg aztán hülye is, mert ezek után képes vagyok Supnattal meg Gemma trilógiával kitapétázni a fejem. Mindegy, ezért már csak magamat okolhatom.
A lényeg, ez olyan típusú könyv, ami szívesen raknál be a hűtőbe, hogy aztán menj csak aludni.

the future is so misty’’

Vagyis a közeljövő annyira nem, a távol meg… szörnyen távoli ahhoz, hogy bármit is észleljek belőle.
Holnap viszont elmegyek moziba, meg vásárolgatni, meg minden *.* Remélem, jó lesz, mert ajánlom. Annyira rövid a szünet, nem akarom elszúrni.
Jelen pillanatban paolnom kéne, úgy belejöttem a pötyögésbe.

Mood/állapot: ötletekkel, gondolatokkal teli

Zene: Counting Crows ft. Vanessa Carlton - Big Yellow Taxi (link)

Boldogot...

2009-12-24T15:59:00.000-08:00

Boldog Ünnepeket Kívánok!

she can find her place.

2009-12-24T15:53:00.000-08:00

I hope it's real... I can find my place!
állapot: boldogságosság
zene: Panic at the disco - This is Halloween
jelmondat: Whááááááááá!
arckifejezés: álmos vigyor

Mostanság sok minden történt velem…
Egyszerűen rá kellett jönnöm, hogy egész jól elvagyok, hogy talán most úgy jó lesz. Az is lesz, már érzem. Remélem, most végre nem csak azt hiszem, hogy jobb lesz, hanem az is lesz.

Voltan szalagavatón… kettőn, és jó volt nagyon. Hihetetlenül élveztem a sürgés-forgást, az egésznek a hangulatát. Barátnőmmel kivoltunk, hogy lassan nekünk is ott lesz a helyünk a színpadon, jaj… már most nagyon félek az egésztől, pedig még van időm.
Szalagavató előtt volt egy kiöntöm a lelkem beszélgetés a barátaimmal, és sokkal jobb volt utána. Meg tudtuk beszélni a dolgokat és rájöttünk, hogy távolodunk egymástól, hogy lassan elveszítjük egymást, ez ellen próbálunk majd most tenni.
Szóval jó volt nekem mostanság. Elértem arra a pontra, amikor a tanulás úgy nem érdekel, vagyis csak kellőképpen, de nem stresszelem túl. Ez a dolog is jól jött már.

A másik, hogy ez alatt a pár nap alatt kivégeztem az Odaát 4. évadját, és nem szégyellem. xD
Imádtam, egyszerűen oda, meg vissza vagyok érte. Már annyira várom, hogy tudjam nézni az 5. évadot… Whááá. Jaj, én annyira, de annyira szerettem, hogy az valami hihetetlen. Mostanság újra rácuppantam, volt, hogy 1 évadot megnéztem egy nap alatt.
Aztán csodálkoztam, hogy ha sötétben mentem haza, be voltam szarva, mint állat. Már mindenkit halálra idegesítek az Odaátos megjegyzéseimmel.
Igen, ez az évad is csak azt érte el, hogy Castiel mániás lettem (menthetetlenül…). Azt hiszem, hogy ez már beteges.

Megvolt a karácsonyozás, és és... kaptam egy csomó jó dolgot. *.* Aztán társasjátékoztunk, és annyira jókat nevettünk, hogy az valami hihetetlen. Áhh. Nagyon jó volt.
Megkaptam a Lázadó Angyalokat *.* *.* *.*, vagyis a húgom meg én kaptuk meg, és most ő olvassa… mert ő kezdte, és mert jófej vagyok… xD Szóval, olyan hű de jajj de boldog vagyok, hogy az valami hihetetlen. Imádom Kartikot *.* *.* *.* (már ezzel is halálra idegesítettem másokat… )

Wíííí :D

2009-12-12T16:25:00.000-08:00

I love it…
állapot: gondolatokkal teli álmodozás
zene: Maroon5 – She will be loved
jelmondat: Most a jó, így kéne maradni…
arckifejezés: álmos mosoly

Próbálok boldog és kiegyensúlyozott lenni. Eldöntöttem, hogy jól leszek, hogy szeretni fogom magam, ez is egyfajta kúra nálam, muszáj elhinnem, hogy szép vagyok, mert ez így már nem mehet tovább. Jól fogom érezni magam a bőrömben, mert így lesz szép az élet, meg napsütéses, meg miegyéb…
Nem történt túl sok dolog, csak annyi, hogy arra kellett rájönnöm, nem nagyon ismernek, de van aki tudni akarja, hogy ki vagyok, és milyen… ez jól esik. :)
Egyre csak úgy érzem, kezdek helyrerázódni.

Most egy megpróbálok egy kicsit az angolra koncentrálni, ezért is nyitottam egy blogot, amit vár senki nem láthat csak én… azért van, hogy megtanuljak írni, választékosan, szépen. Nem megy majd rögtön, de talán bejön. ^^

Boldogság van

2009-12-06T07:13:00.000-08:00

I can fly away…
állapot: boldogság van
zene: Anya Marina – Satellite Heart
jelmondat: Most olyan nagyon jó!
arckifejezés: mosoly

Fény az alagút végén.

Most jobban vagyok. Pár nappal ez előtt szörnyen rosszul voltam, teljesen elkapott az a borús világfájdalom, amivel sosem tudok mit kezdeni. Szenvedtem, minden bajom volt. Aztán eljött a csütörtök, amikor sikerült kicsit összeraknom magam, mások segítségével. Néhány barátnőmmel elhatároztuk, hogy megyünk és Pénteken vásárolunk egyet. Nagyon jó terápia.

A péntekem ettől rögtön jobb lett, mér reggel is feldobott voltam. Nem azért, mert vásárolunk, hanem azért, mert együtt vagyunk, szórakozunk, beszélgetünk, lófrálunk, kicsit külön… távol az iskolától és a rosszkedvemtől. Hirtelen máris többnek éreztem magam. Minden jobb lett.
Annyira jól szórakoztunk, hogy az hihetetlen. Vettem egy nadrágot, egyik barátnőm ajándékot vásárolt, másik meg pólókat. Közben rájöttem, hogy kockás ing mániás vagyok. :o annyira nagyon jól nézett ki az egyik (igazából mind)… fekete, piros és szürke volt *.* és awww.
Aztán hazamentem. Tök sötétben kellet erdőn át mennem. Túl sok Odaátot nézek azt hiszem, ezt is csak onnan gondolom, mert már mindent magam mögé képzeltem, aztán végre hazakerültem úgy, hogy semmi nem evett meg. Szóval, huhh… ezt is megúsztam.
Másnap kabátért mentem a városba, és meg is találtam az igazit, olyan gyönyörűséges.

Szóval, most úgy minden jó és nyugis, ettől az utolsó pár naptól jobb lett a hangulatom, egy picit talán az önbizalmam is nőtt.

Boldog Mikulást Mindenkinek! :D

i wanna be important...

2009-11-22T09:21:00.000-08:00

I wanna be happy and sweet and... important!
állapot: szenvedős, mosolygós, lustulós
zene: Secondhand Serenade - Why
jelmondat: Azt akarom, hogy legyek!
arckifejezés: szomorú és mégis mosolygós arc

Nem tudom, hogy mit is mondhatnék… az életem egészen értelmes, meg mosolygós. Néha azért rám tör a világfájdalom, pár napja is ez történt. Igen. Szenvedtem egy jó nagy sort, amiből rájöttem, hogy mekkora nagy barom vagyok, egy unalmas és hihetetlenül használhatatlan csaj, aki senkinek nem kell. Aztán rám szóltak, hogy hülye vagyok és hagyjam abba ezt… és… Igazuk van, vagyis komolyan kéne őket vennem. Hihetetlen, hogy nem tudok önbizalommal teli lenni, amikor mások azt mondják, hogy szép vagyok és kedves… csak én nem hiszem el. Minden negatív kritikát, beszólást egy szempillantás alatt felfogok, elraktározok… aztán bőgök egész este, hogy miért én vagyok az egyetlen elfuserált ember ebben a rohadt világban. Pedig nem vagyok béna, elfuserált sem kibírhatatlan vagy szerencsétlen, vagyis… részben mindenki az vagy senki sem, tök mindegy. A lényeg, hogy ez így igaz és kész.

Néha szarul vagyok. Mert tehetetlennek és tunyának érzem magam. Nem érem el, amit akarok, már ha akarok valamit. Mert hát lássuk be… az esetek 90%ban punnyadok, és a halvány álmaimat dédelgetem, olyanokat, amik sosem válhatnak valóra.

Nem tudok olyan lenni, amilyen kéne lennem, hogy maradéktalan és komolyan boldog legyek. Az élet olyan szerepet osztott rám, amivel én vagyok az unalmas lány, akinek a kicsi baráti társaságán és családján kívül senkije sincs. Szánalmas. Legalábbis így érzem, és elég, ha ezt érzem… ahhoz, hogy teljesen kiboruljak magamtól.

Van, mikor elfelejtem önmagam sajnáltatásának gondolatát és nyugodt vagyok, mondhatni boldog, vagy csak elterelt… Mit tudom én! Olyan nehéz belátni azt, hogy bajom van, hogy a gondolataim többnyire hülyeségnek bizonyulnak.

Kicseszettül rühellem, hogy ilyen értetlenül kétségbeesett tudok lenni a semmiért, mert nincs semmi okom rá. Boldognak kéne lennem… úgy ahogy vagyok, szeretnem kéne magam… meg másokat. Kéne, hogy mosolyogjak… őszintén.

Olyan mintha be lennek zárva, mintha lenne a világ és köztem egy réteg, ami miatt nem tudok olyan lenni, mint mások, nem tudom azt tenni, amit a kintiek… valami olyan dolog, ami megfojt. Nézem az élet nevű játékot, de nem veszek benne részt, csak szeretnék… mert a tehetetlenség elnyom.

Már megint hihetetlenül negatív és ön sajnáltató vagyok, tudom. De nem tehetek róla, ha egyszer néha így érzek… vannak napjaim, amikor csak úgy rám jön, ez a gyűlölöm a világot, meg magam, de főleg önmagam érzés… ezen csak túl kell lépni.

Most már szerencsére kezd javulni a helyzet, a péntek, szombat hatott valahogy.

Amúgy minden remek és csodálatos! Egészen jól el vagyok a saját kis világomban.

Pénteken nagyon furcsa és szörnyű és bolondosan boldog napom volt, úgy minden egyben.

Először is, a buszon nagyon furcsa volt, mert volt egy csávó, aki Prodigyt hallgatott, hülyén rázta hozzá a fejét (nem ez volt a furcsa xD) és bámult (ez már az volt :o )… én meg tisztességesen kiborultam. Na most én, ha zavaromban vagy ok, akkor vagy zavartan pislogok, vagy mosolygok. Most rám jött a mosolygás, és ezt meg bíztatásnak vette és tovább bámult. Hát én teljesen kiborultam… komolyan. Mármint nahhh! Erre valaki beállt elé, én meg boldog voltam, de mielőtt sikerült volna megnyugodnom így is megoldotta és megpróbált kinézni az őt takaró személy mögül, aztán végre sikerült leszállnom.

Aztán…

Kitalálták a barátnőim, hogy menjünk new moonra szombaton, mondom, oké… miért ne? Már nem mintha akkora nagy kedvem lett volna ahhoz, hogy bámuljam Bella hónapokig tartó szenvedését, de Jaredért mindent. xD

Persze erre jött kérdés, ki az a Jared és miért meg mi? Közöltem, hogy vérfarkas és szeressük, mert bunkó és antiszociális, aztán megkaptam… mert egyesek szerint én fiúban. Persze, mert én bunkó vagyok és antiszociális? Nem tagadtam soha, és ez amúgy sem sértés, ez van… xD

Aztán azt is megkaptam, hogy olyan vagyok, mint Bella, pedig nem… mert én nem vagyok szerencsétlen vagy életképtelen, bár lehet, hogy néhány embernek úgy tűnik, az viszont akkor kétségbeejtő.

A mozizás is megvolt és… nem tudok mit mondani. Már rég nem az igazi ez az egész, egyszerűen csak a falkát szeretem onnan, őket is azért, mert tahók és bunkók és mert mittudoménmiért… Túl divatcucc lett ez ahhoz, hogy bármi is élvezhető lehessen belőle. Persze ettől még nem rossz, de az Óriási Muffinokon kívül csak a vérfarkasok szórakoztatóak. Ellőt függetlenül jót szórakoztam/szórakoztunk rajta. Nem is tudtak miattunk értelmesen mozizni a nézők, biztos rohadtul utáltak már mindet a végére… megértem, kibírhatatlanok voltunk. Szerintem már ott tudták, hogy ez nem lesz jó, amikor a barátnőm Bella Szenvedős jeleneténél benyögte, hogy „olyan mintha szülne…” xD Aztán a „Szerencsétlen!” beszólásom sem volt éppen kedves, Bella fuldoklik én meg csak ennyit nyögök be? :o Elég gonosz, de nevettek, szóval felteszem nem zavartam őket meg vele annyira, vagyis… a végén nem vertek meg, szóval… boldogság van.

Aztán még mozi előtt be kellett mennem a suliba, mert Tolerancia Napja volt… Nagyon élveztem. :D Volt mindenféle jó dolog és… én annyira jól elvoltam. Főleg a koncerten, ami a legtöbb barátnőmnek túl hangos volt… -.- Aztán kiderült, hogy baráti társaságomon belül még pluszban csak két ember élvezte úgy, ahogy én… de mi azért nagyon xD

Végül is, egészen jól ki tudtam heverni magam és a hülyeségeimet, ettől meg jobban érzem magam.

Röplabda, aluljáró

2009-11-15T12:59:00.000-08:00

i am so happy, aren't i?
állapot: mosolygósan boldog
zene: Mcfly- Broccoli | l i n k

jelmondat: Nem zavar, ha össze-vissza beszélek!

arckifejetés: vigyor és fáradt arckifejezés keveréke

Hey!!!

Na, megint nem írtam egy ideje. Pedig történtek dolgok.
1. rájöttem, hogy a röpi nem is rossz sport és, hogy szeretem csinálni… a képességeimről inkább ne ejtsünk szót. xD Jól érzem magam ott, ahol vagyok. Amióta eldöntöttem, hogy jól leszek, jól vagyok. :) Komolyan kezdek hinni abban, hogy csak el kell dönteni és minden megoldódik.

2. hogy pénteken aluljáróban beszélgettem…
Igen, elhúzódott a tesi, mert még röplabdáztunk. Aztán, mikor haza indultunk, néhány barátnőmmel elkezdtünk dumálni az aluljáró kellős közepén. Pedig én komolyan félek az aluljáróktól, nem is tudom miért, ez is olyan hülyeségem, mint a tyúkiszony. Mindegy. A lényeg, hogy nagyon jót beszélgettem velük ^^
Jó a semmittevés. Az, hogy minden olyan mindegy. Nem nagyon volt régen ilyen velem. Mármint, régen mindig izgultam, hogy mi lesz… de ez mostanra már változott, persze most is van, amikor nagyon görcsölök dolgokon, de általában megoldom. :)

Minden egybe...

2009-11-09T14:46:00.000-08:00

I should do things, what i have to do, but i don’t want to be… ordinary…
Állapot: ábrándosan elgondolkodó
zene: Vanessa Hudgens – Colors of the Wind (Pocahontas)
jelmondat: Elmélyülten kutatok valami után… talán megtalálom.
arckifejetés: bamba, fáradt távolba meredő tekintet

Megvagyok. Olyan semmilyen érzéseim vannak, nyugodt vagyok, meg nagyjából boldog is. Csak megint érzem, hogy ez ilyen átmenet. Ez az időszak maga, olyan semmittevéssel telik, mármint gondolatok, tervek terén. Nem baj, kell az ilyesfajta dolog is, ezzel semmi baj nincsen, csak csöppet kényelmetlen.

Úgy érzem, hogy úgy annyira nem vagyok. Szeretnék, csak egy pillanatig olyan lenni, aki tudja, mit akar az élettől. Kezdem azt érezni, hogy lassan szükséges lenne, de még nem jött össze.
A környezetem nagy részének, már szilárd elképzelései vannak, a jövőt illetően. Sikereket érnek, és büszkék rájuk. Hát igen, ez nekem most nem megy, mert nem nagyon tudom, mit kezdjek magammal, de ez is biztos csak idő kérdése és jobb lesz.

Semmi gondom nincs amúgy. Kimerülés. Ez a veszély fenyeget a legjobban, meg az, hogy összeroppanok, pedig nem fogok, legalábbis, ha sikerül minden, nem rontok el semmit. Most úgy elmaradtam magam mögött. Mindent elterveztem, hogyan fogom megcsinálni, hogy minden szép és zökkenőmentes legyen. Nem jött össze, de próbálkozom. Mindegy, csak sikerül a dolog.

A másik. Szuper volt a hétvégém. A húgomnak volt premierje, én meg olyan büszke voltam rá. ^^ Nagyon tehetséges, és én… komolyan oda vagyok azért, ahogy csinálja ezt. Nekem sosem menne így. Annyi ember elé kiállni, és nem elájulni. Minden szem rajtad, csak arra vár, hogy megszólalj. Neki megy, és ez annyira jó. :)

Whhhháááá .

2009-11-06T12:18:00.000-08:00

i wanna fly, sleep, dream, feel... why can't we touch the sky?
állapot: bolondosan vidám
zene: Avril - Hot
jelmondat: Senki nem állíthat meg!
arckifejetés: sápadt arcon vigyor

Ma huhh, sok mindent csináltam, amit kellett, és sok mindent nem, amit kellett volna. De azt hiszem, nem érdekel. Mindegy, letojom, hogy mit kéne. Beteg vagyok, hagyjanak békén!

Ennyi! xD

Sok mindent terveztem, meg sok mindenről álmodoztam, meg sok mindent nem csináltam, meg nem fogok megcsinálni ebből.
Másik, hogy a telefonom nem jelzi, ha hívnak, vagy ha smst küldenek. :o rémisztő!

Nem volt net, meg a vonalas sem működött, egy pillanatig elgondolkodtam azon is, hogy együttérzésből nem működik az én telefonom sem. Csak, hogy egyhangúság legyen xD
aztán egy videó, ami csodálatosan mutatja, hogy milyen a Csirke tánc xD

Na, ezzel zárom a mai bejegyzésem…

I know You don't know what I know >.<

2009-11-05T07:35:00.000-08:00

i am so crazy!
állapot: fáradt
zene: Mcfly - 5 colours in her hair
jelmondat: Aludni fogok, senki nem állíthat meg!
arckifejetés: bamba mosoly

Most megvagyok, csak betegen. Ez is csak azt jelenti, hogy összevissza vagyok. De teli vagyok ötletekkel, olyanokkal, amikhez azt hiszem, kevés vagyok vagy csak hirtelen nagy falatnak tűnik, de próbálkozni szabad. Aztán, ha nem jön össze, így jártam… nem?

Na mindegy, a lényeg, hogy punnyadás az élet, de ez így olyan kényelmes. Nem akarok mást csak egy jó adag forró teát inni és alukálni! *.*

egy kimaradt bejegyzés...

2009-10-24T09:47:00.000-07:00

mert szétszórt vagyok és bolond...

Egy kis élmény-… érzésmegosztás…

Szombat:

Nem még nincs születésnapom, csak két nap múlva lesz. Viszont, ahogy lenni szokás… nem pont akkor ünnepeltem a becses napot, amikor van, hanem most például kicsivel előtte. Méghozzá szombaton.
Nem, nem tudtam, hogy most tartok bulit… igazából nem is volt egy nagy ünnep, csak 3 barátnőmmel, meg a húgommal töltöttem el a szombati napot.
valami hihetetlen nagy meglepetés volt. Ugyanis a húgom beetetett, hogy moziba megyünk, de végül nem mentünk, hanem megjelent három ismerős arc, akik mivel nem budapestiek… kétséges volt, hogy csak úgy összefutottak velünk.
ki derült, hogy ez már 2 hete szerveződik. Hihetetlenül boldog voltam, én igazán nem számítottam rá és mégis, annyira hihetetlen, hogy miattam eljöttek és és… én annyira jól érzetem magam.

Hétfő és utána:
Igen, egészen más volt, valahogy eltűnt a hétvégi határtalan boldogságom. A barátnőim nem voltak, mert más szakra járnak és nekik terepgyakorlat volt… én egyedül maradtam. Ez még egész héten lesz, és én meg valami hihetetlenül rosszul érzem magam, olyan nagyon egyedül. Nincs senki, akivel szünetben lehetnék, egyszerűen el vagyok veszve.
Kedden moziba mentóünk, nem olyan normálisba… előadásra. Egyedül mentem haza, mindenki szétszéledt, s én meg anyámat hívtam, hogy mégis hogy a febnébe tudok hazajutni. Otthagytak. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy hogyan is lehetek ennyire antiszociális, zárkózott hülye… egyszerűen kész, feladom. Nem bírom tovább, annyira gyűlölöm, hogy mindenki letojja, hogy mi van velem. Az órákon én ülök egyedül, mindenki más el tud úgy helyezkedni, hogy legyen valaki vele, de én mint a kisujjam. Senkit nem érdekelne, ha egyik szünetbe megfulladnék az önbizalomhiányomba, észre se vennék, ha nem mennék be órára.
Volt, aki azt sem tudta, hogy abba a csoportba járok, azt hitte a másik tagozathoz tartozom. Nem lehet, hogy ennyire szörnyű legyen a helyzet.
Nem tudom mi a szart tehetnék, hogy kedveljenek, hogy törődjenek velem…

Olvasás:

Persze valamire jó volt az egyedüllét… olvasás. Igen, nem új a könyv. Már egyszer olvastam, de valami hihetetlenül imádom. Rettentő Gyönyörűség, egyszerűen nem tudok betelni vele. Imádom azt, ahogy Gemma gondolkodik, amilyen. Talán legbelül vágyok rá, hogy olyan legyek. Félek, olyan vagyok, mint Ann, mert nem vagyok, túl szép lássuk be, és és… mindig vágytam rá, hogy elfogadjanak, azt hiszem. Talán az álmoknak is hiszek részben.

Bár az is lehetséges, hogy csak annyira vágyom rá, hogy szeressenek, mint Gemma, és tulajdonképpen csak szeretnék gondtalan lenni, mint Gemma, de ennek ellenére félek, hogy tucatember leszek, és azt hiszem, talán ez közös bennünk. Külön világban élünk és félünk.
Ez csak egy gondolat, és mint mondtam Ann. Bár nem, mert nem is vagyok olyan. Vagyis, azt hiszem, nem érzem magam olyannak, mert Ann meg be akar olvadni, arra vágyik, hogy olyan legyen mint más, lehet, hogy én is vágyok rá, persze… de ez valahogy más, én csak vagyok, olyan kicserélhetetlenül fura jellemmel.
Nem tudom, talán nem is ismerem magam eléggé. Mindegy, lényegtelen, mert mindenki más, és mindegy, mert tényleg hihetetlenül elhanyagolható minden tökéletesen jelentéktelen gondolatom. Igen, az utolsó pár mondatom nem volt épp érthető.
Azt hiszem a kedvenc így is Kartik. Egyszerűen olyan awww. Oda, meg vissza vagyok érte. Tudom, hogy hülyeség,mert nah, de ez van. Nekem ő olyan, mint farkas Jared.

Lesz második része, most fog majd megjelenni. Lázadó Angyalok névre hallgat és ohh, olyan nagyon várom már.

Happy Brithday... és egyebek...

2009-10-18T06:21:00.000-07:00

Boldog szülinapot Nekem! :D
nem igazából olyan semmilyen volt a szülinapom, de nem is baj, nekem megfelelt. :) most jól vagyok. :D

A napjaim egészen kiborítóan semmilyenek, de sebaj… eljutottam arra a szintre, amikor már nem zavar a csendes lázadásom a világ ellen. Igen csendes, roppant csendes.
Próbálkozom, nagyon határozott ötleteim vannak. Különböző tervek, nem azt hiszem, még nem a jövőmmel kapcsolatban… gondolkodtam, s arra jutottam, hogy oké, megnyitottam a blogot, oké… csinálom, de van már egy másik is… tök fölösleges.
Aztán újra elgondolkodtam. Mi értelme van kettőnek, ha egyet nem tudok normálisan vezetni? Hát igen semmi. Viszont egyszerűen képtelen vagyok megválni tőlük, minden kettő olyan kényszeres dolog, vagy hogy mondjam. Nem is tudom, mostanság egészen zavart vagyok. Semmire sincs időm, mégis, amit csinálnom kéne, pont azt nem csinálom, szóval teljes mértékben kijelenthetjük, hogy időpocsékolónak születtem. A gáz az, hogy már ez sem zavar.

Pl. ott az oldalam is, már egy ideje nincs friss. Mindig kiírom, hogy vannak terveim, de ez meg kit érdekel, nem igaz? :o

Azt hiszem semmi értelme azoknak a dolgoknak, amit csinálok. Tervezek, folyton elképzelek dolgokat. És pár nap múlva abbahagyom a képzelődést.
Álomvilág annak hívják. Igen, túlságosan is benne élek a saját kis világomban. Legutóbb már ráébredtem a titkomra és beláttam, hogy semmi értelme annak, amit nap, mint nap teszek. Irodalom óra volt. A tanár felolvasott egy verset. Tipikus... ne álmodozz, nem érdemes, csak tönkretesz. Megkérdezte a tanár, hogy kinek tetszik. Tetszett. Neki nem, szerinte álmodozni kell, de csak módjával. Egyet kell, hogy értsek. Na de az én álmodozásom, már rég nem egészséges, tudom, hogy ezért tetszett. Mert tisztában vagyok vele, hogy én már szinte minden határ áthágtam. Én vagyok az ablakon kibámuló lány, aki az esőt is valamilyen szinten szépnek látja. Aki szerint a világ szar, de tudunk ellene tenni. Néha ráébredek a valóságra, s rájövök… részben értem. A világ szar, de senki nem tud rajta változtatni, ez van törődj bele, vagy álmodj… a beletörődést értsd, ahogy akarod… lázadni nem érdemes, úgysem érsz vele semmit.
Ennyi… azt hiszem. Hülyeségeket beszélek, vagyis írok, már megint. Pedig meggyőződésem, hogy igazam van.
Holnap is, bemegyek, bámulok ki az ablakon, s úgy teszek, mintha tudnám, mi folyik körülöttem, pedig hahóóóó… fogalmam sincs arról, mi van odakint. Emberek úgy el vagyok veszve, hogy ihaj, csuhaj és milyen jól esik. :D így legalább nem fáj. :P

A másik… akkorát nevettem.

New Moon jelenet--> Bella megüti Pault…
Nah, ki lát itt bakit? Hmmm… mondhatnánk úgy is, hogy mi a furcsaság a képen. xD
Igen, nos, véleményem szerint, ha egy ember megüt egy farkas, akkor hahóó… az minimum törött kéz. Hihetetlen, hogy ezt csak én fogom fel. Vagy megint hülyeségeket beszélek, akkor viszont tessék felvilágosítani (előre is köszöntem).

A másik, mi az, hogy megüti, hogyan képzeli ezt? xD

Amúgy meg, innen üzenem, hogy hajrá Paul… Öld meg! Muhahhha (de gonosznak érzem magam… x] )

Jah, az is jó, amikor Sam elkezdi teljes pánikban Paulnak, hogy Get back! Paul, Get back! Annyira szórakoztató…
Yeah, támadd meg, fald fel!

Ohh, no lám… ha én lennék a forgatókönyvíró, itt széttépettem volna Bellát Paullal… nyami. :D

A másik, hogy elegem van. Mi a szarért erőltetik. Annyira gyűlölöm, hogy ez lett. Mindenhonnan ez csöpög, és én már csak azért is frászt kapok tőle. Legutóbb olvasom a Rettentő Gyönyörűséget, már sokadjára… (mert zárójelben megjegyezve imádom)

És igen, mindezt az iskolában, mire egy pic*a odajön, hogy…
Jajj szia! *irritáló mosoly 1.0* Melyik Alkonyat részt olvasod?
Erre én: Ez nem alkonyat *erőltetett mosoly 1.0*
pic*a:Ohh, nem? Pedig úgy tűnt.

Elegem, van… am nem csak ő… mindenki, frászt kapok. Ez ez… Bleeeeee. Pedig én azt hittem ez annyira nem vészes, de pedig mégis, mert ha beírom a keresőbe, hogy tegyük fel „virág” a harmadik oldalon már ott van az Alkoynat. Mireföl? O_o

I wanna cry...

2009-09-16T13:20:00.001-07:00

You know, I just wanna be somebody else, i don’t know why, but i want it. i just…
You have to understand it, i’m so alone, You know… I just… Please save me, i fear… I don’t know why.
Nem is tudom… azt hiszem újabb mélypont, most mit tehetnék? Mindenben meglátom a rosszat, mindent támadásnak, csalódásnak fogok fel. Már most érzem, hogy nem lesz ez így jó nekem. Hiába. Én csak én vagyok, és annyira rosszul érzem magam emiatt, mármint, hogy én, én vagyok. Tudom, hogy hülyeség, hogy szeretnek, csak azt hiszem, nem érzem, vagyis, én persze tudok róla, meg ki is mutatják, csak valahogy nem vagyok nekik olyan fontos, mint mások. Kívülállónak érzem magam, mintha lehetőségem sem lenne élni, nem is tudom, egyszerűen olyan, mintha az akit szeretnének, nem én lennék, meg mintha, nem is szeretnének igazán, mert egymásnak fontosabbak, mindenki mindig jobban szeret valaki mást, egyszerűen én valahogy mindig kimaradok.
Persze, ezt sem lehetne ráfogni, mert van olyan, amikor tényleg jó, vannak, akik már szinte érezhetően törődnek velem, de van aki csak látszatra… szeretnek ők, és fontos vagyok nekik, ezt nem cáfolom meg, csak nem ismernek, nem értenek úgy, mint kéne. Nem is tudom, olyan nehéz megmagyarázni… Rosszul vagyok és kész!
Én csak szeretném, ha érezném, hogy megértenek. De úgy érzem, senki nem ismer, és nem is akar megismerni, pedig, azt hiszem, csak én nem tudom, ki vagyok, ez azért kínos, be kell látnom.
Nem ismerem magam, a ezért hiszem azt, hogy senki más nem ismer, pedig, igaz… egyszerűen csak az vagyok, akinek ők látnak.
Hey, I listen this song: Superchic[k] - Stand in the Rain
"She never slows down
She doesn't know why but,
She knows that when
Shes all alone, it feels
Like its all, coming down
She won't turn around
The shadows are long
And she fears if she cries
That first tear
The tears will not stop
Raining down"

...

2009-09-07T10:53:00.001-07:00

Nos, azt hiszem megint semmi nem jó, semmi nem szép. Kezd komolyan elegem lenni… magamból, nem tudom, mi a fenének kell ennyit szenvednem…

Egyszerűen ez van.

Rá kellett jönnöm a suli kezdés miatt, meg úgy általában is, hogy nem tartozok sehova, nem találom a helyem. Azt hinné az ember, hogy ennyi idő után ismerik valamennyire, de nem… nagyon ritka az, hogy valaki valóban ismer valamennyire. Mindenki szerint fura vagyok, hogy egyszerűen nem értenek, bevallo őszintén én sem magam, most már nem is érdekel, letojom.

Tegnap rosszul voltam, érdekes volt, hogy egy normál barátomnak nevezhető egyed nem írt rá, hogy mégis már megint mi a szar bajom van, semmi, csak a fórumos barátok írtak rám, azt hiszem, ebből is elég feltűnő, hogy kinek vagyok fontos…

Ma is, rá kellett jönnöm, hogy akiket barátaimnak hiszek, hiába kedvesek velem, nem teljes azért ez a dolog, kevés ez a dolog, én azt gondolom, hogy nem ez az elvárható, mármint egy csepp figyelmet én is érdemlek… nem? Egy kicsit felfújom, tudom, de szarul esik, hogy senki nem ismer, nem ért stb.

Biztos velem van a baj, én vagyok ilyen paranoiás, érzékeny, önbizalom hiányos, antiszoc egyed… igazán tudom sajnálni a dolgot, ó micsoda hülye vagyok, ha azt hiszem, bárki is meg akar ismerni, bárki törődni akar velem, bárkinek megmutathatom ki vagyok, anélkül, hogy félnem kéne a csalódástól…

Megint itt szenvedek a helyett, hogy értelmes dolgokat tennék, erre sem vagyok képes. Értem én az embereket, mégis ki az a barom, akit érdekel egy ilyen selejtes egyed. Lényegtelen, vagy felnövök a világhoz, vagy megszívtam, ez van… ez kell szeretni.Nos, azt hiszem megint semmi nem jó, semmi nem szép. Kezd komolyan elegem lenni… magamból, nem tudom, mi a fenének kell ennyit szenvednem…
Egyszerűen ez van.
Rá kellett jönnöm a suli kezdés miatt, meg úgy általában is, hogy nem tartozok sehova, nem találom a helyem. Azt hinné az ember, hogy ennyi idő után ismerik valamennyire, de nem… nagyon ritka az, hogy valaki valóban ismer valamennyire. Mindenki szerint fura vagyok, hogy egyszerűen nem értenek, bevallo őszintén én sem magam, most már nem is érdekel, letojom.
Tegnap rosszul voltam, érdekes volt, hogy egy normál barátomnak nevezhető egyed nem írt rá, hogy mégis már megint mi a szar bajom van, semmi, csak a fórumos barátok írtak rám, azt hiszem, ebből is elég feltűnő, hogy kinek vagyok fontos…
Ma is, rá kellett jönnöm, hogy akiket barátaimnak hiszek, hiába kedvesek velem, nem teljes azért ez a dolog, kevés ez a dolog, én azt gondolom, hogy nem ez az elvárható, mármint egy csepp figyelmet én is érdemlek… nem? Egy kicsit felfújom, tudom, de szarul esik, hogy senki nem ismer, nem ért stb.
Biztos velem van a baj, én vagyok ilyen paranoiás, érzékeny, önbizalom hiányos, antiszoc egyed… igazán tudom sajnálni a dolgot, ó micsoda hülye vagyok, ha azt hiszem, bárki is meg akar ismerni, bárki törődni akar velem, bárkinek megmutathatom ki vagyok, anélkül, hogy félnem kéne a csalódástól…
Megint itt szenvedek a helyett, hogy értelmes dolgokat tennék, erre sem vagyok képes. Értem én az embereket, mégis ki az a barom, akit érdekel egy ilyen selejtes egyed. Lényegtelen, vagy felnövök a világhoz, vagy megszívtam, ez van… ez kell szeretni.

Önbizalomhiány… csapó végtelen, s egy kis KAPASZKODÓ

2009-08-25T11:08:00.001-07:00

Ez alatt a nyár alatt, tulajdonképpen semmi érdekes nem történt. Csak a család, barátok alig, ennek is meg van az oka, de ezt most nem mondanám.
Harmadjára voltam Balatonon. Lementem a nagyszüleimhez újra… egyszerűen csak ennyi telik tőlem. Esküszöm kiborítóan szánalmas vagyok.
Anya aggódik értem, hogy nem tudok beilleszkedni, és igaza van. Azt hiszem ez az élet nem nekem való mulatság… nem úgy értem, próbálkozom, csak a kitörésre még várni kell, nem vagyok túl közösségi lélek.
Senki nem tudja, de tényleg… az a rohadt nagy helyzet, hogy fogalmam sincs, hogyan kéne ezt megváltoztatnom. Képtelen vagyok megnyílni, képtelen vagyok fontos lenni másoknak. Nem, nem a barátaim hibája… az enyém ők próbálkoznak, én meg elzárkózom, de nem ezen annyira szeretnék változtatni, egyszerűen akarom, hogy valaki tudja, ki vagyok.
Mert mindenki, akiről azt hittem kedvel, szeret, látni akar… nem keresett, csak a végén, na akkor már nagyon. Nem megy, egyszerűen nem megy, mert én csak egy álmodozó, csak egy naiv kislány vagyok, aki komolyan azt hiszi, hogy ő még egyszer sokat jelent majd valakinek, valakiknek.

És igen, azt hiszem, hogy A Fórumon, néhány ember személyében rátaláltam erre, és szeretném, ha ez nem csak amolyan internetes dolog lenne, azt szeretném, ha menne a beilleszkedés. Most például 3 napos összejövetel volt, és hihetetlenül jó érzés volt köztük lenni, végighallgattak, érdeklődtek irántam, részben még ismertek is és azt hiszem megkedveltük/szerettük egymást.
Igen, azt gondolom jót tett a lelkemnek ez a kis kiruccanás. (erről majd később bővebben… azt hiszem.)

Augusztus és a hajam. :D

2009-08-17T04:39:00.000-07:00

Nos, nem írta, mert elutaztam egy kis időre. Meg amúgy sem lenne mit írni, azt hiszem… Végül is, nem is történt semmi különös velem, csak vörös lett a hajam, ami egészen furán hatott a fejemen, meg hát hat még egy ideig.
Azért azt el kell mondanom, hogy semmi érdekeset nem csinálok mostanság, ami egy kissé kiborító. Ez a folytonos punnyadás, amit a hajszínezés sem dob fel annyira amennyire kéne. Az meg a másik, hogy lefényképezni sem úgy sikerült, mint kéne, ez meg hihetetlenül gyorsan kopik ki a hajamból, de még így is jobb, mintha örökre így maradnék.
Most volt egy pár nap, idegesítő világfájdalmam, amit próbálok leküzdeni, talán sikerrel. Holnap megint elutazom és akkor jó lesz, vagy nem… még nem tudom.
Igazából, azért is kivagyok, mert kivégeztem a Skinst… teljesen, és már csak januárban lesznek új részek. -.- De, ez most mindegy, mert emellett, mindenki úgy döntött, hogy akkor most programok.
Igen, minden egyes ismerősömnek most jut eszébe a szervezkedés, hogy ide menjünk, oda menjünk, aztán kitudja, hogy jön össze. Egyszóval, most egy pár (sok) napig nem leszek, de aztán jövök újra, remélhetőleg életvidáman, üdén, és mosolygósan. :D

Napjaim...

2009-08-06T10:53:00.000-07:00

Na, ezen a héten sem voltak túl forgalmas napjaim, kivétel persze egyik nap, amikor életem egyik legszörnyűbb, majd legszebb élményén estem át. A rossz az volt, hogy életemben először megbüntettek, hát igen, BKV büntetés. Nem is szeretném ragozni, hogy igen hibáztam, de azt hiszem, hogy itt nem csak az én oldalam felől voltak bizonyos hibák. Mindegy, lényeg, a lényeg, utána minden tuti lett, és azt hiszem, tanultam is a dologból.

Utána meg a nap folytatódott, és igen nagyon jó volt. Először is néhány baráttal futottam össze. Tök jó volt, ahogy végigjártuk a várost, hogy befizessük a büntetést, aztán pedig, elmentünk és West Endben lógtunk órákon át.Annyira jó volt, ahogy kiültünk a tetőkertbe és beszélgettünk meg hülyültünk. Kedvenc időtöltés volt az előttünk elmenő emberek bámulása, én csak néztem a két barátnőm és a húgom arcát, ahogy bámulják az adott alanyt.
Tudom, hogy gonosz dolog másokat cikizni, meg minden, de néha jól esik az embernek, - amikor egy cicababa elhalad előtte - jókat gúnyolódni, mi is ezt tettük… meg figyeltük, hogy hogyan tudnak egyesek felöltözni. Röhej, hogy néztek ki néhányan.
Na de, ennek a napnak is vége lett és haza kellett menni. Otthon, egész hamar rájöttem, hogy hihetetlenül lefárasztott a nap, ezért a szokottnál korábban és fáradtabban mentem el aludni. Vicces, hogy az egész napos rohangálás, hogy le tudja szívni az embert.

Sweet Dreams...

2009-08-02T14:35:00.000-07:00

Nem úgy megy a felkészülés, mint vártam, na, de sebaj, ebbe is bele kell szokni. Igen, azt hiszem hihetetlen erőre lesz szükségem, hogy egy csomó, most még szükségesnek tartott dolgot eldobjak, s végre igazán az életemmel törődhessek.

Furcsa, hogy most jön rám ez az egész, de talán igazán jó is, hogy így történt. Az a baj a kitartásommal és az akaraterőmmel lesznek gondok, de talán minden összejön, s miért ne jönne? Csak nem vagyok egy született szerencsétlenség, nem fog rajtam ki ez az egész. Tudom, hogy az egész csak hozzáállás kérdése, és igen, az elején nehéz lesz, de menni fog, mint ahogy eddig minden.

Eddig is csak túlontúl negatívan álltam hozzá a dolgokhoz, nem hittem benne, hogy sikerülhet, de most össze fog jönni, én érzem. Lassan vége a nyárnak, újra bele kell szoknom a gimibe, s talán akkor minden lelkesedésem elveszik,de ha addig cselekszem, lehetséges, hogy nem is lesznek gondok.

Sok-sok terven van, ami végbe akarok vinni, de még sehol sem tart, olyan dolgok, amikben eddig nem találtam semmi különöset, mert úgy éreztem nem vagyok jó bennük, de talán most majd minden megváltozik. Tudom, ez nem egyik napról a másikra megy, de kitartó leszek, én érzem.

Ennyi lenne, a kis pozitív kitörésem mára.

Történések

2009-07-31T14:25:00.000-07:00

A nyaram nem telt a legfényesebben, legalábbis nem úgy ahogy terveztem. Mert igen én terveztem, de úgy látszik, hogy a lusta antiszoc énem felülkerekedett, s úgy döntött nem járkálok el sehová. A meleg, annyira lepunnyasztott, hogy már az itthoni időtöltés kezdett kényelmetlen lenni, annak ellenére is, hogy egész nap alig csináltam valamit.

A vicc az egészben az, hogy semmit nem csináltam meg, amit terveztem… Úgy terveztem, hogy majd én futni fogok, hogy zongorázgatok, hogy mindent megcsinálok, csak ne maradjon az utolsó pillanatra, de nem én nem. Szóval, most úgy döntöttem, holnaptól reformokat hozok.
Ha változásokat akarok, tennem kell érte. Nem akarok délig aludni, nem akarok egész délután a gép előtt punnyadni, pedig igen közel állok, ehhez a dologhoz is.
Holnaptól minden más lesz. Futni fogok minden nap, olvasgatok is napi 20 oldalt, ami még belefér az időmbe és nem is unom. Aztán eszem, de nem össze-vissza… Megpróbálok minél több folyadékot a szervezetembe bevinni.
Azt hiszem a tervezgetést is el kéne kezdeni, mert lassan vége a nyárnak, amit tudom… szörnyű kimondani, de jobb lesz végre nem elbújni a dolog elől, hanem egy kicsit előredolgozni, hogy a végén bele ne találjak roskadni…
Azt hiszem elhatározásaimról mára csak ennyi lenne. Azért remélem, összejön, s most ez volt az optimista felfogásom, ajánlom magamnak, hogy ne adjam fel…

Új kinézet

2009-07-31T08:36:00.000-07:00

Na, kész az blogom új kinézete… vagyis le van töltve és fel van rakva. Nekem jelen állapotomban nagyon tetszik. Tisztára oda, meg vissza vagy érte, úgyhogy remélem az idelátogatók is meg lesznek elégedve a dologgal.
Még alakítgatok rajta, meg minden egyéb, de aztán gyönyörűséges lesz, én úgy érzem.
Mostanság még fogok jelentkezni élménybeszámolókkal, meg egyebekkel, de most azt hiszem ennyi. Elég nekem a kis internetes naplóm rendezgetése.

Beismerés

2009-07-18T06:11:00.000-07:00

Azt hiszem ideje, hogy beismerjem... van egy honlapom. Vagy is tulajdonképpen két honlapom van, de abból az egyik személyes támájú. Eddig nem nagyon akartam bevallani, mert nem éreztem elég erősnek magam arra, hogy bevalljam, hogy megmutassam a saját kis alkotásom. Nem nagyon megy még nekem ez a honlapszerkesztés dolog, de próbálkozom és most úgy érzem arra is készen állok, hogy megismertessem a nagyvilággal, a blogom olvasóival, akik igazából nem nagyon a világ, inkább csak egy-két lézengő ember, aki szereti olvasni a hülyeségeimet.

Nah szóval a honlapomra... IDE kattintva léphetsz be.

Blog, Nyár, Egyéb

2009-07-18T02:26:00.000-07:00

Először is régen írtam, és ritkán írok. Szeretném bejelenteni, hogy ezen a dologon most változtatni szeretnék. Egyrészt sűrűbben szeretnék írni, másrészt többször fejleszteni, mert ez így nem állapot.

Nos kezdeném is, akkor a beszámolómat.

Mostanság egész jól meg vagyok, ami hihetetlenül jó érzés. Kezdem szinte már jól érezni magam a bőrömben, lassan már azt is elhiszem, hogy szép vagyok. Talán ez az első lépés az egészséges önbizalom megtalálása felé, amit hamarosan remélem elérek.

Most jön az, hogy mi is történt velem eddig.

Nos a nyár nem túl zsúfolt (vagy, hogy is fejezzem ki magam), azt hiszem, ha nem keresem a barátaimat ők sem engem. Tudom én, hogy ritkán vagyok fent MSN-en és amúgy meg máshol nem nagyon keresnének, de akkor is. Lehet, hogy nekem kéne loholnom utánuk, de nekem az ilyesmi nem megy. Nem tudok ennyi idő alatt, így kötődni, mégis jól esne, ha keresnének, ha néha megdobnának egy SMS-sel vagy valmi hasonló geztussal próbálnák kimutatni érdeklődésüket. De mondjuk én sem hibáztathatom őket, mert nem keresek én sem senkit. Én sem jelentkezem, ami csak azért van, mert arra sincs erőm, hogy feltoljam magam MSN-re, nemhogy írjak is nekik. Többek között blogolni sincs erőm, meg úgy általában semmire.

Lehet, hogy csak most pihenem ki ezt a nehéz évet. Én mondom, hogy ez a gimnázium dolog nekem hihetetlenül idegtépő foglalkzás. De nem baj én megbírkozom a dologgal, menni fog ez.

Kicsit a nyárról:

Már voltam egyszer a Balatonon és most is ott/itt vagyok. Meg voltam a nagymamámnál, vidéken. Szóval minden jó, ami csak kell. Szép a idő, meg sok a víz, azért szerintem más most nem is kell.

Vasárnap elvoltam életem első fórumos találkozóján. Ez is csak úgy jött össze, mint az összes többi mániám, mert újabban szerpjátékozom. Amit most nem kívánok elmagyarázni. Csak annyit mondanék, hogy ez egy olyan kitalált világ, ahol te bárkinek a bőrébe belebújhatsz. Tehát, remek kis dolog. Nah és az ezt működtető fórum találkozóján voltam, ami nagyon jól sikerült.

Első lépésnek bemutattam magam egy óriűsi eséssel. (No comment.) Minenki azt szűri le ebből, amit akar.

Amúgy én nem nevezném magam szerencsétlennek, épp csak egy nagyon nagy okosság áldozatának hívhatom magam, szerintem. Hiszen, ha nagyon koncentrálok arra, hogy ne essek el, akkor tuti elesek. Nah, én folyton koncentrálok, ebből következik, hogy el is esek. Ennyi, azt hiszem ezek után joggal jelenhetjük ki, hogy én nem szerencsétlen, csupán lassú felfogású vagyok.

Ennyi mostanra. Majd még később leszek újra.

2009-06-12T12:46:00.000-07:00

Szóval, hagyjuk… Ez a blog is arra való, amire minden blog, hogy kiírjam magamból a dolgokat.
Új hét új dolgok. Év vége, meg minden egyéb, amivel sem erőm, sem kedvem nincs foglalkozni.

Elfogyott az energiám, így év végére semmi nem maradt, egyfolytában azt érzem, hogy nincs elég időm, mégis sok időt töltök azzal, hogy nem teszek semmit, amikor tehetnék egészen értelmes dolgokat.
Úgy érzem, hogy az egész baráti köröm hazug. Senki nem őszinte, csak egy ketten, mint én, ezért kikerülünk a körből, pedig mi csak elmondtuk hogyan érzünk. Nincs kedvem, sem erőm mást mutatni, mint aki vagyok. Nincs erőm folyton boldog, kedves, aranyos, kedves kislány lenni, mert egyszerűen nem vagyok az. Az a gong, hogy valamilyen szinten én is hazug vagyok, hiszen nem mutatom meg az igazi énem, de úgy érzem, hogy ezt is csak akkor tehetem meg, ha eljutottam addig a pontig, hogy megnyíljak, addig meg játszom a jól bevált szerepem. Annyira nehéz ez az egész.
Olyan hihetetlenül fárasztó. Senkinek nem vagyok elég jó és ebbe bele tudnék őrülni. Rosszul érzem magam, keresem a helyem, de nem találom.

Amúgy tök jól vagyok. Tényleg. Fogadok, ezek után senki nem fogja elhinni, de tényleg. Egészen rendbe jöttek a dolgaim, már külsőleg, belsőleg kéne még rendbe hozni, mert azért mosolyogni már nagyon tudok. Azt hiszem, van még min szenvednem, mert ez így nem ó, és rá fogok jönni, hogy mi az a nem jó, mert ha nem jövök rá úgy érzem belefulladok. Már most érzem, hogy nem kapok rendesen levegőt bár így év végére kezdek jól lenni, úgy ahogy. Most már nincs suli, nem kell ezen görcsölni… Szóval hátha jobb lesz.

2009-05-24T05:10:00.000-07:00

1 hónap… Körülbelül 1 hónapja nem írtam a blogba..
Igazából ez is azért volt, mert javították a gépem… ez az egyik. A másik meg az, hogy valahogy nem nagyon tudom mit is írjak. Megvagyok meg minden. Tudom, ezt mindenki tudja, akit érdekel és semmi értelme nincs megírni, főleg azért nem, mert csak annyira van értelme, mint nem írni.
Eldöntöttem, hogy zongorázni fogok… igen, és megtanulok jól angolul és olaszul, erre az elhatározásra jutottam. Az meg a másik, hogy szeretnék valamit még, de előtte jól akarom érezni magam, ami nagyjából már megvan. Lassanként minden rendbe jön, én tudom. Minden célomat elérhetem, ha akarom.
Emellett szeretnék írogatni, csak úgy magamnak, csak azért, hogy kiírjam magamból a dolgokat. Jól van, mondjuk a blog is erre van, de talán, ha történetszerűen írom meg, akkor könnyebb lesz… Talán akkor minden jó lesz.
Szóval már csak pár hét van a suliból, és mikor vége lesz, akkor végre fellélegezhetek.
Most még egy fejlécet is feltettem. Sikerült, ehhez is idő kellet, hogy fejlécet feltudjak rakni.

mostanság

2009-04-25T02:49:00.000-07:00

Mostanában elég jól vagyok!
Azt hiszem, jót tesz, hogy mindennap futkosok egy picit. Nem tudom valahogy le tudom adni a felesleges energiáimat, és emellett felfrissít, megnyugtat. Meg ott van az a tudat, hogy tettem valamit az egészségemért, és ez jó.
Mostanság megvagyok, és ez a jó. Vagyis teljesen nem, de nagyjából!!!

én ők (mi???) más

2009-04-08T08:10:00.000-07:00

Mostanában nem írtam, mert nem tudtam mit... vagyis tudtam mit, csak nem tudtam minek... Az életem ugyan úgy telik... Ugyan olyan unalmasan szinte...

Szombaton tök jó volt, részben... Amikor elmentem akkor éreztem magam a legjobban, nem a házigazda rontotta el a bulit, csak nem tudtam élvezni, mert volt ott olyan, aki lehetetlenné tette ezt. Nem is tudom, arra kellett rájönnöm, hogy még zárkózottabb vagyok, mint gondoltam. Annyira, hogy közvetlenebb embereket nem is tudok elviselni. Most is ez volt a gond. Egy bejegyzésben már beszéltem erről, hogy nem nagyon tudok emberek magamhoz közel engedni. Nos, igen és vannak olyanok, akik a közelembe akarnak furakodni nem, bírom. Van egy ismerősöm, akivel nem jövök ki túl jól... Ő úgy gondolja, mi barátok vagyunk, és csak poénkodunk egymással, de van poénkodás és sértegetés között különbség.

Ő az, aki folyton nyomul, nem is úgy viselkedik, mint egy haver... Folyton tapiz mindenkit, a fiúkhoz még nem jutott de... kitudja. Az a baj, hogy ha rászólok, nem érti, tovább folytatja, de muszáj valahogy leállítani, ezért néha durván visszautasítom, és néha durván szólok rá, hogy hagyjon már békén. De az a durva, hogy ő az akit tolerálni sem tudok... Képtelen vagyok elviselni. A beszólásai meg... Megsértődik, ha nem sértődök meg a beszólásain. Legutóbb elkezdtem nevetni rajta, úgy szó szerint, ő meg kiborult és gyerekesen olyanokat mondott, ami már nem szórakozás a másikkal, hanem megalázás, sértegetés, földbedöngölés sok ember szeme láttára. Nincs joga vigyorogva kinyögni, azt h kövér vagyok... Én sosem bántottam azzal, h picit teltebb, mint az átlag, soha nem bántottam, mert szemüveges, stb. mert szerintem gerinctelen és gyerekes dolog így elintézni. Annyi a baja, h visszabeszélek. Utána meg jön és ölelget, h „jajj hát én szeretem esztert" „mi jóba vagyunk". Elhúzom magam és megsértődik. Pedig igazam van... Tudom!!! Mert nem sérthet meg, és kezdhet el ölelgetni, mintha mi sem történt volna. Ő az egyetlen, aki nem várja, meg míg elfogadom, és én ölelem meg, vagy engedem magamhoz közel. Ő nyomul. Pedig én gyűlölöm, ha olyan emberek nyomulnak bele az aurámba, akik egy picit sem ismernek, nem is próbálnak megismerni, és akik megaláznak, bántanak, megsértődnek azon, ha megvédem magam. Ne puszilgasson, más sem teszi. Uram atyám 1 éve nem ismerem, és már úgy tesz, mintha 1 hónapja járnánk (hozzáteszem a többi lánnyal is ezt csinálja, csak ők nem mernek visszaszólni, és leállítani). Pedig még igazi barátok sem vagyunk. Ennyi és gyűlölöm a beszólása miatt is, mert elcseszte a napom. És mert még jobban utálni kezdtem magam, mint eddig. Még jobban gyűlölöm, hogy így nézek ki. Mert miért hazudna??? Valószínűleg így gondolja. és gyűlölöm, hogy ilyen vagyok, és h ezt rám őszintén lehet mondani...

Előző hét, találkozás, Fradi drukkerek...

2009-03-21T16:58:00.000-07:00

Nos, előző héten találkoztam egy pár lánnyal, akik ugyan annyira vagy még jobban Twilight mániásak. Annyira vicces volt, mert vártunk a Nyugatinál, amikor megjelent kb. 6 Fradi drukkernek tűnő ember, akik elkezdték, hogy csináljunk róluk képet. Erre az egyik lány elvállalta, hogy majd ő csinál. Mire az egyik elkezdte, hogy majd ők beállnak közink, és majd úgy lesz jó a kép, erre mi persze nagyban tiltakoztunk, és a lány aki a képet készítette, elkezdte nekik, hogy maradjanak csak ott ahol vannak… Erre csávókám elkezdte, hogyhogy lehet valaki ennyire szemtelenül csinos… mire a csaj, hogy hát így jártam… hehh. Majd ezek után elkészült a fénykép, és az egyik emberke kitalálta, hogy majd együtt megyünk tovább, mire mondtuk, hogy hát mi nem így terveztük. Megkérdezte, az egyik, hogy mér’ hova megyünk, erre az egyik lány elkezdi, hogy hát haza. Mire ezt így felfogták, úgy döntötték feladják, és részegen tovább tántorogtak…Utána elmentünk a West Endbe, ott beszélgettünk, és utána meg kajáltunk. Am nagyon jól éreztem magamat… :)

Csak állok és várok

2009-03-03T09:42:00.000-08:00

Csak állok és várok, de nem tudom mire… nem tudom kire…

Néha csak úgy állok és nézem az embereket, ahogy mennek az úton, ahogy beszélgetnek, és nem érzem magam ebbe a világba valónak… Csak nézem, de nem értem miért. Aztán elgondolkodom azon, hogy végül is, ha engem nem ismernek, akkor én sem ismerhetek senkit, és mi van, ha ők is ugyan ezt érzik… De aztán rájövök, hogy nem mert ők boldogok, és nem olyanok, mint és. Nem azt érzik, amit én, mert ha azt éreznék, értenék, miért vagyok ilyen, és nem kezdenének meggyőzni arról, hogy milyen beteg módon látom a világot. Ez a tipikus egyszer szólaltam meg az óta se merek…

2009-03-03T09:39:00.001-08:00

Nem értem, miért akarok folyton megfelelni, miért érzem azt, hogy muszáj szeretnie mindenkinek. Miért nem gondolhatom azt, hogy én igenis kedves, szép, okos, aranyos lány vagyok, és nem tojom le, hogy vannak olyanok, akik mást mondanak. Mindig amikor kezdem jól érezni magam, valami kis apróbb beszólás miatt, vagy egy furcsább nézés miatt hirtelen össze dől minden, és újra mínuszban vagyok….

Blog

2009-02-18T06:58:00.000-08:00

Nos, új zenelejátszó, és új sablon van a blogon.
A fejléc még majd változik…
A zenék pedig a következők:
Blown Rose:
- Somebody help me

Avril Lavigne:
- Why
- My happy ending
- When your gone

Hayden Panettiere:
- My hero is you

Green Day:
- Working class hero

Skillet:
- The last night

Hilary Duff:
- Come Clean
- Someone’s watching over me

Simple Plan:
- Your love is a lie
- Happy together
- Jump

All-American Rejects:
- Dirty little secret

Black eyed peas:
- Where is the love
- Hey mama
- Let’s get it started

Paramore:
- Decode (acoustic version)

Nickelback:
- Photograph
- Savein’ me

30 seconds to Mars:
- The kill

Hát ennyi lenne…

Egyedül

2009-02-17T13:20:00.000-08:00

Az utóbbi időben nem nagyon írtam, mert nem volt rá igazából időm, erőm. Mindennel el voltam havazva, meg minden. Most meg minden gondom van. Nem bírom, hogy ilyen egyedül érzem magam. Úgy érzem, nem tudok eléggé beilleszkedni az emberek közé. Úgy érzem, kitaszítanak, hogy folyton kimaradok a társaságból. Úgy érzem, nem ismernek, lehet, hogy csak én nem hagyom, hogy mindenkit eltaszítok… nem tudom… Nehéz, össze vagyok zavarodva. Egy picit úgy érzem, nem tudok megnyílni, őszintén elmondani mindent, ami a lelkem nyomja…

Edward...

2009-02-08T06:36:00.000-08:00

Hát igen... Kitöltöttem egy tesztet és ez jött ki. Nem tudom a többi lehetőséget. Úgy értem, hogy ki jöhetett volna ki, ugyanis akik eddig kitöltötték körülöttem mindenkinek Edward jött ki. Kezdem azt érezni, hogy csak ő van, de azért lehiszem, hogy csak a válaszaim szimpla következménye ez az eredmény, és nem csak ez lehetséges. Na, mindegy itt a kép...

Quizzes Girls Games

régen írtam

2009-02-04T09:08:00.000-08:00

Sokáig nem írtam… Ennek az, az oka, hogy nem volt kedvem a sok tanulás mellett azzal foglalkozni, hogy írjak valamit… egyszerűen nem volt ihletem, és kész.

A másik, hogy van egy oldalam, egyelőre ilyen bemelegítő oldal… Az a lényeg, hogy talán majd megadom… sőt, nem mégsem… Asszem erre még nem készültem fel lelkileg. Nem meg arra sem, hogy megmutassam a másik blogom, mert nem érzem, hogy képes lennék rá.
Azt hiszem ennyi nekem most bőven elég volt mára.

Vallomás...

2009-02-04T09:03:00.000-08:00

Régen írtam… ennek is meg van az oka, de erről csak később. Mint ahogy azt a címben is látni lehet, vallomással tartozom. Az egész talán azért szükséges, mert el kell mondanom valamit, amit eddig senkinek nem mondtam el. Az a helyzet, hogy van egy másik blogom, tudom így ez még nem érthető, de mindjárt elmagyarázom.
Az a nagy helyzet, hogy én nagyon nehezen nyílok meg más emberek előtt, főleg úgy, hogy közelebbről ismerem őket. A másik blogom azért van, mert úgy éreztem le akarok még valamit írni, de nem merek, mert egyszerűen csak félek a reakcióktól.
Az a helyzet, hogy bár félreértés ne essék itt ebben a blogban is őszinte vagyok/ ez is én vagyok, de ott még jobban vagy inkább úgy mondanám, máshogy tudok megnyílni. Ott valahogy a bennem lévő kétségekről írok. Arról, hogy mennyi mélypont van az életemben, és ezeket milyen nehezen viselem. Emellett ide nem csak azért nem írok le olyanokat, amiket oda, mert félek attól, hogy nem értenének meg, hanem attól is, hogy hazudnának nekem… Persze csak kegyesen és, csakis azért mert nem akarnak megbántani, vagy egyszerűen megkérdeznék, mi a bajom, hogy ilyeneket írok, mert ők nem így ismertek meg, meg ilyesmi. Nos, akik ezzel szembesülnek az üzenetem olvasván, azoknak azt üzenem (nem bántásból), hogy akkor valószínűleg csak szimplán nem ismertek meg, mert ez is én vagyok akár tetszik akár nem. Azért persze nem bánthatok senkit, mert nem érti miért írok ilyeneket, és mert nem ismer… Ez is valószínűleg az én hibám. Sajnálom, de tényleg sajnálom, hogy nem tudok segíteni, de tényleg nem tudom, hogyan tudna bárki is úgy megismerni, hogy bármit is elmerjek mondani. Nem tudom, ki mennyire olvassa ezt a blogom, a lényeg, hogy szerintem lassan senki nem fogja olvasni, vagy már nem is olvassa. Nem hiszem, hogy bárki is eddigi életem során erősen próbált volna megérteni, és valószínűleg, miután nem vagyok egy nagyon bonyolult lelkivilággal/gondolkodással megáldott ember (ezt arra értem… nem vagyok túl érdekes) könnyű lenne megérteni, vagy elhitetni velem, hogy megértenek. De valahogy egyetlen egy embert, talán még élőlényt sem érdekel, hogy ki vagyok (ennyi ezt érzem, és nem vagyok hajlandó ellenvetést elfogadni, ennyi úgy sem tud senki sem meggyőzni, mert ez így van és kész). A másik blogomban, még senki nem látta ezt az énemet, nem látják, hogy nézek ki, milyen vagyok a hétköznapokon, ezért írnak véleményeket, amelyben próbálnak segíteni. Mielőtt bárki is beleélné magát, hogy jaj, most sajnáltatja magát, fel kell, hogy világosítsam. Nem, nem azért van ez a bejegyzés, hogy azt kapjam visszajelzésnek, hogy „jaj eszter te egy nagyon érdekes ember vagy.” . Meg hogy „én nagyon szeretlek, és szeretnélek megérten, és szerintem elég jól ismerlek.” meg „tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz, ami a szíved nyomja.”. Annyira nehéz most ez, mert úgy is tudom, hogy ezt fogják hinni, de én komolyan gondolom, és aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy nem sajnáltatásról van szó.
Visszatérve a másik blogra, ott az emberek csak azért írnak, mert kényszert éreznek arra, hogy segítsenek, csak azért, mert ha az ember meglát egy embert, aki szenved… segít… Csak ezért reagálják le a bejegyzéseimet.

Egy szép nap

2009-01-17T04:30:00.001-08:00

Néhány osztálytárssal mentem el megnézni az Alkonyatot, meg a húgommal…

nagyon poén volt, mert ez után megláttam a HSM-et könyvben, azt hittem elájulok a nevetéstől, de vissza kellett fognom magam, mert mégis könyvesboltban vagyok. Egymás mellé tettem a két könyvet, majd a két filmen gondolkodtam el… és röhögnöm kell, ha belegondolok, hogy ezt a két dolgot összehasonlítják.
Aztán, tovább nézelődtem, és a „mesekönyv” osztályon rátaláltam Bogyó és Babóca a jégen című alkotásra, kb. 20 tömör magasröptű mese… Nagyon vicces volt, kiolvastam, majd elgondolkodtam, hogy ezt a gyerekek szeretik. Nos, tulajdonképpen jót nevettem, a mesekönyv történetein…
Na ennyi volt tegnap…

AUTÓÓÓÓÓ

2009-01-10T16:21:00.000-08:00

Majdnem elütött egy autó.. ez is csak én lehetek grat magamnak, ebben csak az a durva, hogy Henit is majdnem… Bocsi Heni!*.*
Nagyon durva volt, leszálltunk a buszról, és mentünk át az úton… én mindig mondatm, hogy egyszer itt valakit el fog csapni egy autó. Hallgatott rám valaki? Nem na, látszik is az eredmény, majdnem el lettem ütve… ENNYIIII!!!

Most egykis felhivás:

Védd a Földet, ez az egyetlen bolygó ahol van csoki.^^

Én természetesen a vámpírokkal vagyok! (hogy ez most hogy jött ide? na mindegy)

ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍsztör

2009-01-10T16:14:00.000-08:00

Hát igen nagyon jó volt a hetem… Mikor 5-én bement a suliba Sára rögtön egy levelet adott amelyben: Boldog Új Évet kívánt. De először a megszólításà Íííííííííííííííííííííísztör… nagyon nagy… Így még senki nem írta le eddig a nevem. A másikà boldog első suli napot kívánt.
Minden annyira szuper volt. Aztán elkezdtem azon izgulni milyen lesz a félévim, és el kezdtem tanulni… meg is lett az eredménye à olasz: 4, 4 irodalom: 5 nyelvtan: 5, fizika. 5 töri: 4 ezeket a jegyeket szereztem csak ezen a héten… (olyan büszke vagyok magamra)
Aztán drága Heni elnevezett Alkonyat zombinak. :P

Félév

2009-01-10T16:04:00.000-08:00

Nahát, de régen írtam…Ez azért volt, mert nagy volt a félévi hajtás, és végig tanultam… Na jó, igazából még most is tart a félévi hajtás, de most úgy döntöttem, hogy lazítok… Hát a bizonyítvány nem lesz a legfényesebb, de én mindent megtettem az ügy érdekében.

Szilveszter.....

2009-01-03T11:50:00.000-08:00

Nagyon jó volt, mozgalmas. Ez volt életem legfurább Szilvesztere a fakinövéses embertől a Beudróig...:)

Boldog Új Évet Mindenkinek!!!!!

Éneklés ezerrel...

2009-01-03T11:47:00.000-08:00

Éneklés, táncolás 4 fal között!
Igen elég sűrűn csinálok olyat, hogy a hajkefémbe/samponos flakonba/ egyéb más tárgyba énekelek... Igen, ha nincs otthon senki elhúzom a függönyöket, felhangosítom maximum hangerőre a zenét és egy szál pólóban ordítva éneklem a szöveget, és közben átélten táncolok. Mindenkinek ajánlom, nagyon felemelő, mégis megnyugtató érzés... Persze, csakis 4 fal között elzárva a külvilágtól. Bár olyat is csináltam már, hogy a bevásárló központ közepén kezdtem el énekelni, de olyan jól esett.

Ma:)

2008-12-20T09:34:00.000-08:00

Boldog vagyok, azt hiszem, nagyrészt bár vannak olyan dolgok amik egy kicsit felhúztak ma, de alapjáraton jó volt, sőt nagyon jó volt. Életemben először éreztem magam jól az osztállyal rendezett karácsonyi „ünnepségen” magam. Én eddig nem szerettem, hogy mindig olyannak vettem akinek, nem az hogy nem akartam csak nem tudtam jó ajándékot venni, és most csak olyanoknak vettem, akiknek tudtam, és annyira jól éreztem magam. Nagyon jó volt ez a nap, KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!!!!

és amit most hallgatok:
http://www.youtube.com/watch?v=QAQgV7_KhOM
nagyon feldob, igazság szerint:)

Tél...

2008-12-14T10:23:00.000-08:00

Lassan itt a karácsony, úgyhogy úgy gondoltam, hogy valami karácsonyos blog bejegyzést kéne írnom. De mivel nem jut eszembe semmi bölcs, megpróbálok idézeteket hozni, amik elég bölcsek helyettem is.

Hozzátenném, hogy a karácsonyérzet az azért nincs egészen meg. Nem tetszik, hogy mindenhol csak sár van, és lassan tényleg itt a karácsony és csak esik az eső, semmi hó.
Ez egy picit azért elszomorít…:(

Szeretet:

"Az szeret, aki az utadba nem áll,

Az szeret, aki tudja, ha menni muszáj,

Az szeret, aki majd elenged téged,

Az szeret, aki könnyezve ért meg."

(Mozart! - musical)

"Nincs nagyobb erő a szeretetnél. Legyőzi a gyűlöletet, mint a fény az éjszakát."

(Martin Luther King)

"Ahol nincs szeretet, ott semmi sincsen. Ahol kihunyt a szeretet, félelem költözik a szívekbe.

Ha szeretni tudsz, nincs mitől félned."

(Akhilleusz Tatiosz)

"Vannak emberek, akik szeretik a hatalmat, másoknak pedig hatalmuk van szeretni."

(Bob Marley)

2008-12-05T13:29:00.001-08:00

Mostanában nagyon sűrűk a napjaim, hétfőn sikerült éjjel 2-kor hazaérni, és így 4 órát aludtam. Aztán kedden sem értem haza túl korán. A szerda nagyon jó volt, aznap volt a Mikulás a tanárok gyerekeinek, és ezt mi tartottuk. Az a nap jó volt, mert találkoztam Zoéval J. Emellett nagyon jót szórakoztam a különböző játékokkal, ami a gyerekeknek volt kirakva.
Lett egy szekrény állatkánk... Bobby, majd Apple és így tovább. Eközben el lettem nevezve Alkonyat zombinak, és állítólag még fertőzök is. Megnéztem a filmet és imádom. Most pedig a fogytatását olvasom.

Ja, és boldog Mikulást mindenkinek!

A könyv

2008-11-29T04:30:00.000-08:00

Kiolvastam a könyvet!
Annyira gyönyörű és tökéletes a könyv, úgy várom, hogy megnézzem a filmet is. Már a héten szeretném valamikor. Aztán, ha lesz időm akkor elolvasom a mások 3 részt is. Mindenkinek csak ajánlani tudom a könyvet.

...................

2008-11-25T11:05:00.000-08:00

Nem érzem jól magam a bőrömben. Bárhová, bármikor megyek, úgy érzem, hogy csúnya vagyok, hogy kövér, hogy szánalmas, és még csak nem is érdekes. Lehet, hogy most mindenki azt gondolja, hogy ó ezt biztos csak mondom, de ez nem így van. Én lennék a legboldogabb, ha azt lehetne mondani, hogy te teljesen bolond vagy, és hogy szép vagy meg vékony, meg minden, de nem egyszerűen nem tartozom azok közé az emberek közé, aki vagy sajnáltatják magukat vagy csak vakok, vagy meg vannak elégedve magukkal. Éppen ezért szörnyen zárkózott, rosszkedvű vagyok, folyton stresszes vagyok. Annyira gyűlölöm ezt az egészet.

Twilight

2008-11-21T11:15:00.000-08:00

Hát az történt velem, hogy pár napja itthon vagyok, és egyik nap beszélgetni kezdtem Balázzsal. Ebből csak az a lényeg, hogy mondta, hogy a nővérének ilyen olvasó mintát kell osztogatnia, és hogy nem kérek- e véletlenül. A lényeg az, hogy ez az a bizonyos Alkonyat (Twilight) című könyv. Amikor elolvastam a mintát nagyon megtetszett és mivel ez csak az eleje volt gondoltam utána járok, megtaláltam a film változat hivatalos honlapját (magyar) és ott olvasgatni kezdtem. Nagyon megtetszett, szinte mondhatni bele szerettem a történetbe Úgyhogy meg fogom kapni a könyvet szülinapomra és elolvasom és tök jó lesz.

Tegnap előtt!

2008-11-20T01:12:00.000-08:00

Tegnap előtt rövidített óráim voltak a suliban.
Kaptam egy csomó jó jegyet.
Az egész nap egy mesébe illő fejezetnek tűnt.
De akkor ott hagytam a kulcsomat a suliban (szekrénykulcs), amin ott volt a mobilom. Mikor visszamentem nem találtam, be kellett mennem a bioszosok órájára, és ott el kellett kérnem az egyik osztálytársamtól, nagyon poén volt.
Na, mindegy egy jó nap volt.
………………
Most meg tüszős mandulagyulladásom van. Így nem mehetek suliba, és még az oltás is elmaradt.

2008-11-19T11:17:00.000-08:00

Mostantól ide fogok írni, de a régi bejegyzéseimet itt olvashatjátok:
http://heszti.blogol.hu